„Gyerekeknek illusztrálni mindig nagyon nagy felelősség” — interjú Nagy Diánával, a Könnyű, nehéz — Ellentétek című lapozónk alkotójával
Kérlek, mutatkozz be pár szóban az olvasóknak. Mit kell rólad tudni? Honnan ismerhetnek téged?
Tervezőgrafika szakon diplomáztam 2007-ben a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, ahol egy évvel később a tanárszakot is elvégeztem, majd 2014-ben ugyanitt doktoráltam le. Grafikusként dolgozom, illusztrálok, falakat tervezek és festek, és van három gyerekem.
Hol találkozhatunk az illusztrációiddal?
Amit kiemelnék: Csimota Design-sorozatában láthatták A három kismalac című mese szöveg nélküli adaptációját, továbbá a Kerge ABC-ben is szerepeltek illusztrációim. 2013-ban jelent meg a Két Egérnél a Babageometria – vonalak című lapozó és a Hánylábú című foglalkoztató. Most már Franciaországban is találkozhatnak az olvasók a munkámmal, mivel épp tegnap jelent meg a MeMonál a Felhő (Nuage) című könyvem.
Hogy jött ez a lehetőség?
Kárpáti Tibinek köszönhetem, aki beajánlott pár évvel ezelőtt. A mese egyébként egy kis felhőről szól, aki elszakad a mamájától, és rengeteg állat siet a segítségére, hogy hazajuthasson.
Mire vagy a legbüszkébb?
Hogy beválogatták az illusztrációimat olyan rangos kiállításokra, mint a Bolognai Illusztrációs kiállítás és a portugál Ilustrarte. Az előbb említett, új francia könyvre. Ezen kívül talán a doktori munkámra, amivel a Formatervezési Díj Pályázaton különdíjat is nyertem. Ez egy japán-magyar képes szótár és a hozzátartozó játék.
Miben volt más lapozót illusztrálni, mint a korábbi munkáidat?
Inkább a Csimotában van a különbség, nem a lapozó műfajában. A kiadó mindig hagyja, hogy azt csináljam, amit én jónak érzek, és nem vagyok bekorlátozva.
Mennyi időt vett igénybe a Könnyű, nehéz — Ellentétek elkészítése?
Erre nehéz válaszolni, mert van, hogy elkap az ihlet, és szinte fel se állok az asztaltól. Máskor viszont napok telnek el úgy, hogy nem haladok a munkával. Mindent összevetve körülbelül 1 hónap volt.
Milyen technikával készült?
A kezdeti vázlatokat leszámítva végig vektoros technikát használtam. A vázlatok inkább csak az elinduláshoz szükséges ötletelések.
Te találtad ki a lapozóban szereplő ellentétpárokat?
Az ötleteket Dóra ajánlotta, de természetesen cserélhettem, ha úgy láttam helyesnek. A munka során elhatároztam, hogy állatokkal fogom szemléltetni az ellentétpárokat, ami nem volt elvárás, csak az illusztrációk piktogrammszerűsége.
Mennyire volt fontos a lapozóban megjelenő ritmus? Láthatóan sokszor játszol ugyanazokkal a formákkal, pl. a nappal-éjjel oldalon.
Amikor ennyire geometrikusak az alakok, felszínre tör a matematikus énem és tudatosan alkalmazok egyfajta dinamikát az alkotás során. A lapozó színeiben is törekedtem a ritmus létrehozására, hogy ne váljon unalmassá. A gyerekeknek fontos az állandóság, de a folyamatos megújulás is legalább annyira, mivel ezzel lehet fenntartani az érdeklődésüket.
Milyen korosztálynak ajánlanád?
Egy éves kortól, de akár nagyobbaknak is, mert az absztrakt állatábrázolás újabb asszociációk kigondolására nyújt lehetőséget, így számukra is izgalmas lehet.
Mennyiben más piciknek illusztrálni, mint nagyobbaknak?
Egyik se könnyű, mivel gyerekeknek illusztrálni mindig nagyon nagy felelősség. Egyáltalán nem mindegy, hogy mit adsz át nekik vizuálisan. A könyvek szeretetének átadása szintén nagyon fontos misszió.
Mik a jövőbeli terveid? Milyen munkákat láthatunk tőletek legközelebb?
Szeptemberben megjelenik újra a Babageometria, egy új, második résszel együtt, valamint a Csimotánál várható egy új lapozó, ezúttal járművekről.
Gyovai Katalin