Hogyan együnk könyvet? Interjú Lázár Ivettel, a KönyvParfé blog írójával
„Magam sem tudnám megmondani, melyik volt előbb — az olvasás, vagy a főzés iránti rajongásom.” — így kezdődik Lázár Ivett, a KönyvParfé blog alkotójának bemutatkozása. Az utóbbi hetekben láthattuk, hogy válik ehetővé Lenka, Tündérbodár, vagy épp Charlie és Lola meséje itt és itt. Ivettel a hazai könyvesblogokról, kedvenc meséiről, valamint a blogolásról beszélgettünk.
Mivel foglalkozol civilként?
Könyvtáros vagyok és egy főiskolai könyvtárban dolgozom.
Miként született meg a blog ötlete?
Régóta gondolkoztam azon, hogy csinálni szeretnék valamit. Valami kreatívat. Azt hiszem, mindenki hagyni akar maga után valamit, és olyan értéket tovább adni, amit talán mások is hasznosíthatnak. Ezért én is próbáltam valami számomra megfelelő önkifejezési eszközt találni. Sokat olvasok, a könyvajánló blogokat is nézegetem. Szerettem volna elmenni ebbe az irányba, de a legtöbb oldal ugyanazon a sémán alapul: borító, fülszöveg, első mondat, vélemény, osztályozás. Jók, de kevés az egyedi. A másik nagy szerelem a főzés, így összeboronáltam őket és összeraktam ezt az asszociációs játékot. Könyv-kaja, így jött ez a KönyvParfé dolog. És persze kellett a barátok és munkatársak biztatása is.
Kiknek szánod a blogot?
Szeretnék sok irányba elmenni. Attól jó egy könyvesblog, hogy mindenkire gondol, hiszen azt akarom, hogy minél többen olvassanak. De tény, hogy több az gyerekkönyv és az ifjúsági irodalom, mert ezeket nagyon szeretem.
Van köze a blognak a KönyvBár-étteremhez?
Az étterem megvolt már akkor, amikor a fejemben megszületett a KönyvParfé. Ezren kérdezték, hogy onnan-e az ötlet, de nem. Sokban hasonlítunk, ugyanakkor én könyvet ajánlok és főzök mellé. A KönyvParfé egy blog, a KönyvBár pedig egy étterem, még ha ez a játékos vonal mindkettőnknél hasonló.
Melyik volt előbb? A könyv vagy a sütés-főzés iránti szeretet?
A könyv. A Vackorral kezdtem, ne viccelj!
Ezek létező receptek, vagy te találod ki őket?
Van, ami létező és van, amit átkreáltam. Ha átveszek valakitől receptet, azt mindenképpen jelölöm a leírásban. Tele van a konyhaszekrényem receptes könyvekkel, és fecniken állnak a süti leírások. De próbálok mindegyik receptbe valami egyedit belevinni.
Hol találkoztál Lenka meséjével?
Talán a könyves blogon, vagy a Moly-on? Már nem emlékszem. De azt tudom, hogy rögtön meg akartam szerezni!
Mi fogott meg téged ebben a mesében?
Aranyos a történet és szeretem Szegedi Katalin illusztrációit. Kifejezetten szép a borító, ami nagyon fontos egy kiadványnál. A Csimota Kiadó Tolerancia-sorozata olyan tabukat hoz fel, mint a másság és az elfogadás. Erről beszélni kell a gyerekekkel és a kisebbeknek ez nagyon jó történet.
Vannak távolabbi céljaid a blogolással? Pl. a Goldenblog versenyen való részvétel, vagy a blogbejegyzéseid később könyv formájában történő megjelenése?
Még nem körvonalazódott a dolog, elég friss ez az egész. Egyelőre olvasok, írok és főzök, majd meglátjuk, hogy mi lesz. Szeretném, ha minél több ember olvasna, és kellenek a visszajelzések is.
Melyik volt a kedvenced az eddigiek közül?
Ez nehéz kérdés. Olvasáskor egy kicsit mindegyik szereplő a szívemhez nő. Igazából mindegyikőjüket szeretem, különben nem írnék róluk.
Egy előre kigondolt struktúra alapján döntöd el, hogy miről fogsz írni?
Teljesen random jön. Van egy 100-as listám, rajta könyvek és ételek. Folyamatosan bővül, de ritkán nyúlok hozzá, mert könyvesboltokban, antikváriumokban, könyvtárakban kapnak el az ötletek és olyankor nem nyugszom addig, amíg meg nem eszem a könyvet.
A blogbejegyzésekhez tartozó képeket is te fotózod?
Igen, én. Nem vagyok író, sem fotós, de hiszem, hogy ettől játékos és eredeti ez a blog. A receptek is egyszerűek, ezeket bárki elkészítheti otthon. Azt gondolom, így hiteles.
Milyen mesék vannak még tervben?
Ezer millió féle. Emberke színe biztos, hogy lesz. Mamuska, Álomszövő Pendula és amin éppen megakad a szemem.
Melyik a kedvenc blogod?
Nincs kifejezetten kedvenc. Sok bloggert követek, de ami igazán inspirálni szokott az a Pinterest. Rengeteg kép és ötlet van fent, ezekből szeretek meríteni.
Gyovai Katalin