Málnaszószos párnák
Meleg van, mindenki nyűgös és nem győzzük pótolni az elvesztett folyadékot. Keressük az árnyékos, hűvös helyeket, és ha tehetjük, vízpart mellett töltjük a szabadidőnket, vagy a szoba négy fala közt a lehúzott redőnyök mögött. Ez a nyár is olyan, mint az összes többi. Az időjárással nehéz felvenni a kesztyűt, viszont mégis rajtunk múlik, hogy ezt a néhány meleg, forró, mégis csodálatos hónapot hogyan tesszük felejthetetlenné. Itt van mindjárt az erdőben lakó Tündérbodár és Devevér, akik fesztivál szervezésére adják a fejüket. Még emlékeznek rá, hogy tavaly nyáron nem történt semmi, de tényleg semmi. Az eső elmosta a nyári Cseresznyeevő-bajnokságot és a Tavirózsa-ünnepséget sem kímélte. Úgy döntenek, ezen a nyáron még csak véletlenül sem fordulhat elő hasonló, így annyi programot szerveznek, hogy ha el is marad valamelyik, senki se vegye észre. Idén nincs helye az unalomnak! Rég nevettem és mosolyogtam ennyit egy gyerekkönyvön. Domonyi Rita Tündérbodár című meséje nálam nagy kedvenc lett. Egy ültő helyemben megettem. A humora néha abszurd, de szerintem nagyon szerethető.
Legtöbbször a könyv elolvasása előtt (vagy után) elolvasom a róla írt kritikákat. Tudom, ez nem mindig jó, de kíváncsi vagyok, másokban hogyan csapódott le a történet. Szegény Tündérbodár kapott hideget és meleget, így aztán nem voltak nagy elvárásaim. Igazat kell, hogy adjak a borítót ért támadásoknak. Nem ez a legszebb, amit eddig láttam. Igen, kissé jellegtelenre sikeredett, a cím sem valami nagy durranás. De ami benne van, az valami cukiság. A nevekkel először hadilábon álltam, majd ahogy haladt előre a történet, már egyáltalán nem zavart.
Mint már említettem, a meseregény két főszereplője Tündérbodár és Devevér. Tündérbodár egy kislány, aki szeret ücsörögni és bámulni az eget, nézni a repkedő bogarakat, madarakat. Legjobb barátja Devevér pedig egy denevér. (Itt kérdezném meg halkan, hogy ha valóban denevér, akkor miért van fent éjjel-nappal? A képeket elnézve olyan lett ez a figura, mint egy sárga, kitömött párna, melynek hosszúkás, felfelé álló fülei vannak. Ááá, nem is kérdezek semmit, hiszen olvasás közben ez egyáltalán nem érdekelt.) No, a lényeg, hogy fesztivált szerveznek, ahol az erdőlakók rengeteg program közül válogathatnak. Könnyű esti koncert Shopszka modorában, műsíróverseny, napfelkeltenézés, naplementenézés, bevonulás, kivonulás, felvonulás, átvonulás, kockás pléden fekvés, felhőbámulás – alakzatok megnevezése, sütemény nem evés – ki bírja tovább, grimaszbemutató, tormaevés. (Csak egy töredékét neveztem meg, elég színes a paletta.) Gyerünk, tedd a szívedre a kezed! Melyiken nem vennél részt szívesen? Ugyehogyugye!
A programok gondosan feljegyezve egy papíron, most már a helyszínről kell gondoskodni. Az erdő szép; sok része adhat helyet a klassz programoknak. A tópart, a jegenyefasor és a domb, mind tökéletes. Már csak Tinó nénit kell megkérni, hogy a kertitörpés kertjét használhassák és el kell menni Zselátóhoz a cukrászmesterhez is, mert a cukrászdájának híresen szép belső udvarában jók lennének a kulturális programok. Ez utóbbi kemény dió, mert híres a szigoráról és a mogorvaságáról. A két jó barát végül mégis meggyőzi a mufurc, ámde művészetrajongó Zselátót, hiszen a múzsák előtt mindig nyitva áll az ajtaja. Majd elkezdődik a fesztivál és bepillanthatunk az erdő lakóinak életébe, velük együtt szórakozhatunk a szorult helyzeteiken, történeteiken. Az itt élők egyáltalán nem szokványos arcok! Emberek és állatok egymás mellett laknak, természetesen jó barátságban. Találkozhatsz Lepkével, az Ikrekkel, Szabó Tivadarral, meg a folyton piruló Maronkával. Népes társaság, különböző egyéniségek, mégis mindnyájan szerethető karakterek. De jaj! Ki ne hagyjam a Filharmókusokat! Ők aztán igazán viccesek, ahogyan elegáns szmokingjaikban lapozgatják a kottákat. Tetszettek a szófordulatok, noha egyik-másik erőltetettre sikeredett. Ennek ellenére úgy gondolom, a nyár legtrendibb ruhája minden kétséget kizárólag Tündérbodár pitypangdzsekije. (És azt is pontosan tudom, milyen érzés, amikor fel kell venni a pici, szoros, ünnepi lakkcipőt.)
Olvasás közben sokszor úgy éreztem, mintha a A. A. Milne Micimackóját lapozgatnám. A fejezetek elválasztása és az alatta feltüntetett 2-3 soros előrevetítés miatt pláne erre asszociáltam. Emlékeztetett a Százholdas pagonyra, ahol a szereplők vidám kalandokat élnek át együtt. Domonyi Rita nagyon jól elkapta a könyv hangulatát, nekem végig fenntartotta a figyelmemet. Az elején túlontúl gyerekesnek tűnő illusztráció a történet végére megszelídül. Glaser Katalin rajzai részletgazdag képei jól visszaadják a gyermeki látásmódot. Az élénk színek, virágos minták, olykor furcsa, de jellegzetes formák, a hatalmas virágok tökéletesen harmonizálnak a történettel. Szívesen olvasnék még róluk!
Mindenkinek ajánlom, jó kis nyári olvasmány, kis frissítő a nagy melegben kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Ha Te is kedvet kaptál az olvasáshoz, lapozz bele és rendeld meg innen. A Csimota könyvei között sok hasonlóan aranyos kiadvánnyal találkozhatsz!