Interjú a Nano alapítóival, Bagi Borival és Szodorai Timivel
A héten egy nagyon érdekes projektről beszélgettünk Szodorai Tímeával és Bagi Borbálával, a Nano alapítóival. A Nano egy olyan közösségi tér, ahol a kisebbek és a négylábúak is jól érezhetik magukat, ahol nincsenek szabályok, szabadon össze lehet firkálni a falakat, gumicukorból lehet építkezni, vagy épp tetkókat lehet csinálni. (Cím: Nano, az apróságok boltja, XI. kerület, Villányi út 8. Nyitva május 1-ig.)
Szodorai Tímea és Bagi Borbála
A Nyitva fesztivál keretén belül vágtatok neki a Nanonak. Mikor fogalmazódott meg bennetek, hogy ti szeretnétek idén részt venni?
Timi: Már tavaly is irigykedtem a résztvevőkre, idén pedig Borival egyszerre jutott eszünkbe, hogy mi lenne, ha belevágnánk. Nagyon építészes módon, pont határidőre készültünk el, sikerült három nap alatt összeraknunk a teljes pályázati anyagot.
Sokan pályáztak?
Bori: Kilencvenen pályáztak, és huszonhét projektet tartottak érdemesnek arra, hogy bekerüljön a következő fordulóba, ahol már a felkészítő tanfolyamok is voltak. Az utolsó kör az volt, hogy megérkeztek az üzlethelyiségek, amiket ki lehet választani egy hónapra. Erre az üzletre is többen pályáztunk, de végül szerencsénk volt és minket választottak.
Bagi Borbála
Hogy született meg a Nano elnevezés?
Timi: A nano tíz a mínusz kilencediken, ami sejteti, hogy a kisebbek a célcsoportunk. Sokat gondolkoztunk, hogy mi az a név, ami könnyen megjegyezhető, és kifejezi azt, amivel foglalkozunk, de szerintünk sikerült.
Bori: Sok ötletünk volt, de ez tetszett a legjobban.
Milyen nevek futottak még?
Timi: Moha, Pici, de mind kicsit béna így visszatekintve.
Bori: Én szerettem volna Zoknit, de Timi nem engedte.
Mit kell tudni rólatok? Mivel foglalkoztok?
Timi: Építészek vagyunk, középiskolából ismerjük egymást, azóta együtt mozgunk az életben. Bori szabadúszó építész, én pedig egy belsőépítész-építész irodában vagyok alkalmazott tervező.
Bori: Így, hogy szabadúszó vagyok, elég rugalmas az időbeosztásom, Timi meg 6 órában van bejelentve, így hétköznap 15.00-19.00-ig vagyunk bent hétköznap.
Szodorai Tímea
Milyen programokkal várjátok az érdeklődőket?
Timi: A nyitóhétvége egy óriási buli volt, lehetett kérni arcfestést, ki lehetett színezni a falunkat, ami egy elvont szobabelsőt ábrázol mindenféle cuki részlettel. Két workshopot is tartottunk. Az egyik Gumicukor építészet volt, ahol érthető módon szerettük volna átadni tudásunkat a kicsiknek, belecsempésztük a statika, merevítés fogalmait is. Ugyanezen a hétvégén volt egy Papírszínházhoz kapcsolódó workshopunk is, ami azzal indult, hogy elmeséltük a Bertalan és Barnabást (amit amúgy a hétvégén legalább hatszor elmeséltünk), és aztán beszélgettünk arról, hogy hogyan folytathatnánk a mesét, amihez kapcsolódóan minden résztvevő rajzolt egy jelenetet és azt is előadtuk a végén. Lesz még egy Keltsd életre! című workshop, ahol mindenki megcsinálhatja a saját gyurmafiguráját, meg készítünk majd egy környezetet is hozzá, és abból készítünk stop motion videót. Nagyon egyszerű technika, ugyanakkor nagyon élvezetes a gyerekek számára. Érdemes lesz eljönni a Zokninyúl workshopunkra is, ahol a párjavesztett zoknik nyuszikként kelnek új életre. Várható még egy városépítészes workshop, ahol sógyurmából fogjuk megmodellezni a városunkat.
Most szombaton (április 9-én), 11.00-kor kezdődik a Tetkós workshop, és még ugyanezen a napon a Kisladik szettjeiből lesz egy mesélős-szerelős workshop.
Hogyan választottátok ki a két célcsoportot?
Bori: Terveim között szerepel, hogy írok egy mesekönyvet gyerekeknek az építészetről, ahol majd a házak életre kelnek.
Timi: Nekem két oldalról is jött, hogy ezt szeretném, mivel anyukám óvónő, apukám pedig állatorvos.
Hol találkoztatok a kiadó könyveivel?
Bori: Amikor a boltunk kínálatához keresgéltem termékeket, találtam rá a Csimota könyveire. Annyira gyönyörű grafikával készültek, hogy rögtön tudtam; ezeknek kint kell lenniük a polcainkon.
Vannak kedvenceitek?
Timi: A Bertalan és Barnabás abszolút kedvenc.
Bori: Én A londoni mackókat szeretem.
Timi: A Milyen madár, meg a Sohadesohanem eszem paradicsomot. Nagyon menő a grafikája.
Szerintetek mitől lesz jó egy közösségi tér, vagy bolt?
Timi: Az üzleti titkot még nem fejtettük meg, de amúgy egy ilyen hely attól lesz jó, ha érződik, hogy örömmel csináljuk, hogy nincsenek elvárásaink, az lesz, ami kisül belőle. Ez nagy szabadságot ad. Az is nagyon jó, ha a gyerekeknek tetszik a hely, élvezik a színezést.
Bori: Szerintem nagyon fontos, hogy minden részletre próbáltunk odafigyelni, pl. a csövek csúnyák, de ha meg felhasználjuk őket, klasszá tudjuk tenni. Az ilyen apróságok összessége teszi szerethetővé a helyet.
Van még valami, amit szeretnétek megosztani az olvasókkal?
Timi: Nincsenek szabályok, mindenhova lehet festeni.
Gyovai Katalin