Interjú Grela Alexandrával, a Csipkerózsika alkotójával
Kérlek, pár szóban mutatkozz be az olvasóknak, például mióta foglalkozol illusztrálással?
Az illusztráció viszonylag friss terület a számomra. A Krakkói Képzőművészeti Akadémia festő szakára jártam és ugyanott végeztem el a doktori tanulmányaimat is. Így ami az alkotói pályámat illeti, a mai napig a képzőművészet, azon belül a táblakép festészet a fő profilom. Az illusztrálás ezt egészíti ki, tulajdonképpen ezzel foglalkozom, amikor nem festek. Mondhatni, hogy ilyenkor pihenek, átkerülve egy másik szemléletmódba, ami segít abban, hogy bizonyos távolságból szemlélhessem a munkáimat. Korábban hasonló szerepet töltött be az életemben a képgrafika, amire ma már kevesebb időm jut, a helyét az illusztrálás vette át.
Korábban ismerted már a Csimota Design-sorozatát, mi a véleményed a kezdeményezésről?
Ismertem a sorozatot és nagyon jó ötletnek tartom. Különösen jól működik a klasszikus mesék esetében, ahol az alaptörténet benne van a „kollektív tudatalattiban”. A modern képalkotás a történethez hasonlóan megkívánná a nézőtől (olvasótól), hogy otthon legyen az általa használt formákban — viszont ebben a tekintetben sajnos nagyok a hiányosságok. Emiatt gyakran pont a közérthetőség, az „olvashatóság” ami könnyen szertefoszlik. Így egy ilyen projekt, ami sokak által ismert történeteken alapszik, nagy előnyt jelent a befogadás sikerességét illetően. Sőt ezen felül, vagy éppen ezen keresztül, nevelő szerepe is van — segíti a kortárs vizuális formák megértését, elfogadását. Ezúton is szeretnék gratulálni az ötletgazdáknak!
A Csipkerózsika egy felkérésre készült munka, ezt a formát szereted-e jobban, vagy ha szabadon alkothatsz?
Általában gyorsabban és könnyedebben dolgozom, ha szabadon alkothatok. De igazság szerint nagyon jó kihívásnak tartom azt is, ha van egy kész koncepció vagy történet, amit már „csak” át kell ültetni képbe.
Egyértelműen jobban szeretek festeni, mint rajzolni. Bár általában nem szoktam hosszan előkészülni egy munkához, ezúttal jó néhányszor átdolgoztam az alapanyagot, mielőtt eljutottam a festést megelőző végső döntésekig. Ez alapján készült egy első színes változat, amivel nem voltam igazán elégedett, később a nagy részét újrafestettem. A kiinduló ötlet az volt, hogy az egész történet helyszíneit Piero della Francesca Jézus ostorozása című képe alapján építsem fel. Mindig is vonzott ez a kép, de miután absztrakt festményeket szoktam készíteni, ez a szimpátia nem jelent meg közvetlenül a munkámban. Ezúttal azonban más volt a helyzet, az egész történetet szó szerint bele tudtam helyezni a Quattrocento-ra jellemző terekbe. Úgy döntöttem, hogy minden illusztráción megjelennek a következő motívumok: lépcső, sakktábla mintás padló, valamint a kép terének szigorú, de szabályos perspektíván alapuló kettévágása. Imádom a korai reneszánszban még előforduló „hibás” perspektívát.
Mivel van a legtöbb nehézséged, amikor illusztrálsz?
A rajzi pontosság elvetésével, ami időnkét kifejezetten fontos. Furcsán hangzik, de így van. A hosszú évek gyakorlása, az elkészített ezernyi tanulmányrajz oda vezettek, hogy nehéz bármi „anatómiailag helytelen” dolgot rajzolnom — ez olyasmi, mint ahogy igen ritkán látunk rossz tartású balett-táncost.
Csányi Dóra, a Csimota Kiadó szerkesztője, mennyire kötötte meg a kezed, milyen instrukciókat kaptál, segítettek-e ezek?
Semmilyen instrukció nem volt a kiadó részéről. Ez ritka és egy illusztrátor számára pont emiatt igen értékes lehetőség, hogy minden fék nélkül vihesse végig a saját koncepcióját — megvalósíthassa azt, amit az elején kitűzött maga elé.
Az egyetlen megkötés a formátum volt (a sorozat kisméretű négyzetes alakú könyvecskékből áll). Az „olvashatóság” (azaz nézhetőség…) szempontjából ez azt jelentette, hogy minden apró részletet úgy kellett kidolgozni, hogy még kis méretben is működjenek, lehessen őket értelmezni.
Pontosan milyen technikával dolgoztál végül?
Egyértelműen a temperát kedvelem a legjobban, amivel egy viszonylag sima, enyhén fakturált papírra festek. A textúrákat (effekteket) szeretem saját magam megoldani, ezért nem használok tipikus akvarell papírt. Az eredeti illusztrációk mérete a Csipkerózsika esetében 55 x 55 cm vagy 40 x 40 cm volt.
Gyovai Katalin