Paulik Móni (Fotó: Bődey János)

A Lili és a bátorság című mesekönyv közösségi finanszírozásból jött létre. Ezután jelent meg a Pagony Kiadónál a Saci és Samu – Időtlen nyár című könyv, most pedig a Csimota gondozásában jelenik meg a Szabad a nem, mely segíti a gyerekeket megtanítani, hogy nemet mondhatnak a kéretlen testi közeledésekre. 

Milyen érzés volt, mikor a Csimota rábólintott a könyvre? 

Mindig jó érzés, mikor egy kiadó igent mond a könyvre. Viszont ez a mesekönyv már jó pár éve készülőben volt, nagyon nehezen engedtem ki a kezeim közül. Hálás vagyok a Csimotának, hogy türelemmel megvárt.

A hosszú készülési idő alatt volt bármi, ami megváltozott a végleges verzióban?

Nagy változás nem történt, de valahogy szerettem volna belecsempészni a fehérnemű szabályt, illetve a könyv végére a szülők számára hasznos információkat írni. A munkafolyamat során fontos szempont volt, hogy az óvodás korcsoport számára – akiknek szól a mű –, érthető legyen, de ne legyen túl demagóg, így a fehérnemű szabály kimaradt, és szülői rész is. Ami pluszt adott a könyvhöz, az a cím, amit nagyon szeretek. Horváth Csilla grafikus ötlete volt, aki nagyon szerette volna illusztrálni is a könyvet.

Most említetted, hogy óvodásoknak szól. Volt ilyen próbaközönséged, gyerekek, akiknek felolvastad vagy felolvasták, hogy első benyomásokat szerezz?

Nem, gyerekek nem olvasták. Ilyen téren a lányom a próbaközönség, de ő nem túl objektív. Óvónőkkel, pszichológusok olvasták, velük egyeztettem. Nagy segítségemre volt Veres Ildikó is, akit még a NANE-ből ismertem meg. (A NANE egy non-profit szervezet, ami a nők és a gyerekek elleni erőszakkal szemben lép fel. Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen – NANE) Több óvónő is mondta, hogy ebben a korcsoportban nagy probléma szokott lenni, hogy egymás határait nem tartják tiszteletben. Jelezték is, hogy alig várják, hogy ezt a könyvet olvashassák nekik. A Lili és a bátorság után is többen mondták, hogy gondban vannak, nem tudják, hogy közelítsék meg ezt a témát az egészen kicsi gyerekeknek, igényt tartanának egy óvodásoknak szóló könyvre.

Paulik Móni: Szabad a nem

Azt, hogy ez a könyv mennyiben szól a gyerekeknek, mennyiben a felnőtteknek, megválaszoltad. Mi a helyzet a szülőkkel? Mennyire szól nekik is a Szabad a nem?

A felnőttek hajlamosak elfelejteni, hogy a gyerekeknek is joguk van dönteni bizonyos kérdésekről. Fontos, hogy ők is tisztában legyenek azzal a ténnyel, hogy egy gyerek  nem egy cuki plüss, akit bármikor simogathatnak. Nehéz megállni, de nagyon fontos, hogy milyen viselkedési mintát közvetít egy orvos, egy óvodai dolgozó, a rokonok, vagy akár a szomszéd néni/bácsi. 

Akkor ez a cukiságfaktor, párhuzam volt az, ami arra késztetett téged, hogy Mannán, a kutyán keresztül mutasd be ezt a problémakört?

Igen, a kutya egy nagyon kedves, aranyos állat a legtöbb ember számára, de ott nagyon megvan a cukiságfaktor. És ebben az esetben minden felnőtt tudja, hogy csak úgy, kérdés nélkül nem nyúlunk egy kutya felé. A gyerekek a szülőktől is többször kapnak olyan intelmet, hogy óvatosan bánjanak velük, ne simogassák őket bizonyos alkalmakkor. Szerintem elég jó és érthető a párhuzam. 

Igen, nekem kifejezetten tetszett.

Olvastam, hogy a Lili és a bátorság esetében voltak ellenző hangok, akik szerint a szexuális bántalmazásról nem kell a gyerekekkel ilyen nyíltan beszélni. Tartasz tőle, hogy a Szabad a nem esetében is lesznek ilyenek?

A Lili a szexuális abúzus témáját dolgozza fel, ami sok szülőben kelt ellenállást, hiszen egy nagyon nehéz téma. Hiába van mesébe csomagolva, hiába  pszichológusok által is jóváhagyva, attól még lehet félelem a szülőbe. És ha ez így van, akkor nem is kell olvasni a mesét, mert ezt a félelmet nem jó átadni.  Most itt egy általánosabb problémakör kerül feldolgozásra: az intim szféra határai, hogy ez minden embernél eltérő, illetve hogy egy gyereknek is joga van ahhoz, hogy ezeket a határokat meghúzza.

Térjünk át a Szabad a nem főszereplőjére: a narrátor kisfiúnak nincs neve. Van ennek bármilyen oka?

Jó kérdés, őszintén szólva nincs, nem is gondoltam bele. Egyszerűen csak nem került a könyvbe, nem adódott úgy, hogy le kelljen írni.

Az én elképzelésem az volt, hogy így az olvasó, vagy aközött, akinek olvassák, és a kisfiú között elvékonyodik a határ.

Nincs ilyen gondolat mögötte, a gyerekek könnyen tudnak azonosulni a mesék szereplőivel.

Amikor megkaptad a nyomdából a könyvet illusztrációkkal, mindennel együtt, elégedett voltál, vagy valamit nem pont úgy képzeltél el, mint ahogy az végül megvalósult?

Gyönyörű lett a könyv! Persze él az író fejében egy kép, és ez elsőre nem szokott egyezni a könyvben lévővel. Ez olyan, mint amikor egy történetet először olvasol, aztán meglátod filmen. De nagyon érdekes ez a folyamat. Lehet olyan mozzanat a könyvben, amit nem akarok leírni, hanem azt szeretném, hogy a képi világ vezesse rá az olvasót. Ezt nem mindig veszi észre magától egy illusztrátor. Ilyen most nem volt, és Szegedi Katalinnal tudtunk is beszélgetni a könyvről, aminek nagyon örültem. Érdekes volt hallani, hogy ő az egyik szereplő nevével nem volt kibékülve, neki nem illett neki a karakterhez a név!

Ha a gyerekkorodból egy mesekönyvet ki kellene emelni, ami nagy hatással volt rád, akkor melyik lenne az?

A Pöttyös Panni sorozat mindenféleképpen. De mikor újra olvastam a kislányomnak, már nem tetszett annyira. 

A kortárs gyerekkönyveket követed?

A kislányom életkorával haladva, igen. Látom mik jelennek meg most az óvodás korosztálynak, de azokat már nem olvasom.

Milyen jellegű tervre, könyvre számíthatunk a közeljövőben?

Van egy mesetervem, de már az is régóta érlelődik. Majd meglátjuk, mit hoz a jövő!

Az interjút Kaiser Zsanett készítette

 

Tags: , , , ,