Öt év kihagyás után ismét hozzáláttam, hogy listába szedjem azokat a könyveket, amelyekkel a vizualitást előtérbe helyező szempontok alapján is érdemes számot vetni. Hallomások, ajánlások, valamint a korábbi toplistáimhoz végzett kutatások alapján tájékozódtam, és nagyon fellelkesültem, amikor világossá vált, hogy 2020 és 2025 között milyen sokat változott a mezőny. 

Megkerülhetetlen lett például a silent book műfaja, hiszen már Magyarországon is sokan vállalkoznak olyan kiadványok megalkotására és kiadására, amelyek szöveges elemek nélkül igyekeznek kreatív munkára bírni az olvasót. Sőt, mintha a képregényes gondolkodásmód is elterjedtebb volna. Ezek persze szubjektív észrevételek, hiszen

a listára csakis olyan kötetekből válogattam, amelyekkel az utóbbi hetekben elmélyülten tudtam foglalkozni.

A hozzáféréssel és az időbeosztással kapcsolatos nehézségek miatt sajnos nem olvashattam el mindent, ami releváns, így nem adhattam teret például a Symposion Kiadónál megjelent fotókönyveknek (Zagyvai Sári: aiOTYPE; Eva Szombat: Echo in Delirium) vagy a Gutenberg Kiadó egyes kiadványainak (László Noémi: A mi iskolánk [illusztrálta: Hatházi Rebeka]) sem, pedig ezek jó eséllyel szerepelhetnének egy ehhez hasonló cikkben. Mindenesetre próbáltam a tőlem telhető legnagyobb merítéssel dolgozni, hogy olyan munkákra hívhassam fel a figyelmet, amelyek igazán érzékivé teszik az olvasás tapasztalatát.

1. Szinvai Dániel: álmomban az eső, Csimota Könyvkiadó

Az ismert borítótervező és illusztrátor, Szinvai Dániel 2024-ben debütált szerzői könyvével, a két irányból olvasható párhuzammal, amelynek szöveges és képi világát egyaránt ő alakította ki. Még meg sem száradt a nyomdafesték ezen a lebilincselő kiadványon és már el is készült második önálló kötete, az álmomban az eső című silent book, amely

a párhuzamhoz hasonlóan a hazai silent book-kiadás éllovasának tekinthető Csimota Könyvkiadó gondozásában jelent meg.

Ebben a megkapó özönvíztörténetben, amely egy tehetséges képzőművész srác álommunkájának kivetüléseként is olvasható, Szinvai nagy tudatossággal épít a képi történetmesélésben rejlő lehetőségekre, így talán nem meglepő, hogy azokon az oldalakon, amelyeken egymás mellé helyezett négyszögekben érzékíti meg az eseményeket, felfedezhetők a képregényes gondolkodás jelei. Sőt, a műfaj inspirációi a városábrázolásban is kimutathatók, az esőáztatta, felhőkarcoló-szerű, szecessziós épületek ugyanis a lepukkant kikötőmetropolisz, Gotham City látképét juttatták eszembe. Igaz, a kötet konfliktusait a szuperhős-történetektől eltérően nem a bűn és a korrupció mozgatja, de a szereplők itt is a rend helyreállítása miatt merülnek alá a városba. Továbbá az is a DC Comics univerzumával hozható összefüggésbe, hogy a mélységben egy baljós álarcosbálon találják magukat.

Szinvai Dániel: álmomban az eső

A popkulturális referenciák hosszan folytathatók, de a sorjázásuknál szerintem sokkal izgalmasabb, hogy ebben a páratlan kötetben a víz és az álom(munka) a tudatalatti motívumaiként jelennek meg, valamint az alvó fiú körül látható vázlatok azt az értelmezési lehetőséget is megnyitják, hogy a művet a saját keletkezési példázataként olvassuk. Sőt, az újra meg újra előbukkanó hangszerekkel az álmomban az eső a silent book műfajával is párbeszédet kezdeményez.

A már említett álarcosbálon egy tengeri élőlény alakjából kibomló géporgona zenéje szórakoztatja a jelenlévőket,

az özönvíz hullámain túlélő bárkából burjánzó virágcsokorra emlékeztető gramofonvitorla fogja be a szelet, a magasban pedig, egy felhők közötti titokzatos deszkatelephely egyik fészere olyan szerkezetet rejt, amelynek – a mű rafinált cselekményvezetése felől is jelentéses – tekervényei bizonyos szakaszokon szintén a 19. század végén feltalált hanglejátszó készülék formáira emlékeztetnek. A könyv egyik különlegessége a pauszpapírból készült védőborító: ha levesszük, az özönvíz előtti város látható, viszont ha visszatesszük, víz alá kerülnek a táblaborító épületei és a hátlapon olvasható rövid könyvismertető is homályossá válik. Az álmomban az eső ezáltal mintha két befogadói hozzáállást is felajánlana: a lineáris, narratív olvasást és az albumokra jellemző, nézegetős használatba vételt. Szinvai Dániel 2025 legfigyelemreméltóbb könyvtárgyát alkotta meg, amelynek minden esélye megvan arra, hogy a hazai silent book-kiadás klasszikusává váljon.