Máray Mariann képzőművész és író, illusztrátor, festő és könyvkészítő világa nem ismeretlen számunkra. Könyvei, alkotásai szavakkal vagy szavak nélkül olyan világokba vonzanak be, amelyekről csak álmodni merünk.

Művei szerepeltek a 2017-es pozsonyi Illusztrácós Biennálén, a Bolognai Gyermekkönyvvásár Illusztrátorok kiállításán 2017-ben és 2022-ben, a Bolognai Silent Book-versenyen a döntősök kiállításán 2019-ben és 2020-ban, valamint Sanghajban, a CCBF Chen Bochui Original Illustration kiállításán. 2019-ben Compostela-díjat kaptak, s a szerző a CCBF Chen Bochui Original Illustration Díj második helyezettje lett. 2020-ban Hubby-díjjal jutalmazták, A Mice Today című könyve döntőbe került a The Unpublished Book Showcase válogatásán. Könyveit világszerte több nyelvre is lefordították, a flamandtól a koreaiig.

A Csimota Kiadó gondozásában idén megjelent Az a sok magányos ember a Silent Book-versenyen All the Lonely People címen jelent meg először. Azóta bejárta már a világot, s az Elérhetetlen című könyvvel együtt kiemelkedik a gyermekkönyvek sorából, átlépve valamelyest a felnőttek univerzumába is.

A két könyv közös vonása, az elzártság, a magányosság, az idegenség; amíg viszont az Elérhetetlenben ez nem választott opció, addig Az a sok magányos embernél jól látható, hogy a kapcsolatteremtéshez elég egy indok, s elindul egy láncreakció, amelynek során az emberek megnyílhatnak, és egymás életének, cselekvéseinek részévé válnak.

 

 

Máray Mariann játékos rajzaiban, kontrasztos színeiben jelképeket rejt el, és fordulópontokat hangsúlyoz, vagy épp nehezen megfogalmazható jelentéseket tár fel. A belső terek a szereplők jellemére utalnak, a részletekben is van valamilyen csavar. Kényszer hatására létrejött vagy választott belső terekről van szó? A külvilág zárkózik be, vagy a belső világok nyílnak meg? A terek közötti átjárhatóság és az ellentétek közötti feszültség szép reprezentációi Máray Mariann silent bookjai.

 

 

Megborzongtam, látva, hogy alkotásainak minden része többletjelentésű. Bár e könyvek jól érthetőek, minél többször nézzük végig, annál több részlet összefüggése világosodik meg előttünk. Kakaós csigaként csavarodik a tartalom az alapötlet köré.

Az első elem, amely szembejött, az az Elérhetetlen előzéke, rajta molylepkékkel: amíg a könyvet lapoztam, a molylepke ott motoszkált a fejemben, s egyre közelebb kerültem a megjelenése okához: hogy miért is bukkan fel. Ellentétben a pillangóval.

 

 

A molylepkét totemállatként is ismerhetjük, jelentésében elszántságot és erős akaratot hordoz.

Ez a fantasztikus ezekben a könyvekben, hogy egy-egy ilyen elem kulcsként sajátos olvasatot ad a történetnek.

Az Elérhetetlen alapgondolata, az autizmus.

 

 

Egyre többet foglalkoznak az autizmus fogalmával és mibenlétével, a társadalom is nyitottabb a megértésére és befogadására, ám még mindig nagyon nehéz elképzelni, milyen érzés lehet, és mi zajlik az autizmussal élők környezetében.

Vajon mi kell ahhoz, hogy kimozduljunk a burkainkból, a beltereinkből? Az elszigeteltség látszólagos biztonságából való kilépés teremt-e igazi egyensúlyt?

Úgy tűnik, Az a sok magányos ember című alkotásban is van egy olyan helyzet, ahol az egyetlen lehetőség az állandó fájdalmon, a lehetetlen időjáráson, a tehetetlenségen való felülemelkedés a magányosság áttörésével. A szerző érzékelteti, hogy a terek egymás mellett vannak, a szobák képileg is áthajlanak egymásba, szinte hallod a négy egymás mellett lakó embert, a fent és lent lakó szomszédságot.

A pandémia után vagyunk: vajon hányunkban dereng még az a tér, amely menedéket jelentett akkor? Hogyan teremtünk kapcsolatokat a járvány után, maradtak-e foszlányai a félelemnek, hogy kint lenni veszélyes, bent maradni pedig magányossá tesz: és ki az, aki átjárhatóvá teszi számunkra ezeket a világokat? Aki szorongásunkban kijön értünk, vagy bejön hozzánk?

Ha e számtalan kérdés közül csak néhányra kapunk is választ, közelebb kerülhetünk önmagunkhoz.

Akár gyerekekkel, akár terápiában is el tudom képzelni Máray Mariann könyveit: betekintést adnak sokak számára, akik nem szeretnek kérdéseket szegezni egymásnak, csak egyszerűen kíváncsiak.

Bátornak lenni azt is jelenti, hogy vállalod a veszteség kockázatát, s közben reméled, hogy az eredmény félelmeid zárának kulcsa lehet.

Orosz Annabella