Ex Libris
Mitől vers a vers? – kérdezhetnénk, s valójában kérdezzük is, ha nem is mindig expressis verbis, de legalább befelé, magunkban, minden valamirevaló versélmény hatására. Alain Bosquet, aki Szó és szédület (Verbe et vertige) címmel a múlt század derekán megjelent könyvében igazi poeta doctusként elemzi a modern költészet útvesztőit és titkait, eszmefuttatása során a következő meghökkentő kritériumot szabja: „Nem szabad előfordulnia annak, hogy az olvasó javítani tudjon a költeményen, melyet olvas.” Hogyhogy? És ha netán egy erősebb költő olvassa egy gyengébb versét? Nyilván akkor sem. Az egyes költői talentumok toplistáját egyébként is bajos felállítani, de Bosquet egyáltalán nem erről beszél, hanem valami másról, nevezetesen, hogy „a költemény írja költőjét”, vagyis vers és alkotó sajátos szimbiózisáról, ami oly mély és oly elementáris, hogy a költői személyiség e tartományába már senki semmiféle felhatalmazással nem léphet be.
Mindez most azért jut eszembe, mert a közelmúltban jó pár olyan, gyerekeknek szánt verseskönyv jelent meg, amelynek szerzői mondhatni a mai magyar líra élvonalába tartoznak, azaz nem az úgynevezett „ifjúsági irodalom” képviselői, hanem egyszerűen „csak” költők. Ami mindjárt exponálja a régi kérdést, hogy létezik-e egyáltalán „ifjúsági” vagy „gyermekirodalom”, avagy csupán jó és rossz versről beszélhetünk, sőt még sarkítottabban, versről és nem-versről. A Bosquet-féle kritérium ugyanis ebben az összefüggésben azt jelenti: megszületett-e egyáltalán a vers? Ha megszületett, nincs az a (külső) versértő, aki ne állna lefegyverzetten előtte; ha nem született meg – azaz a költemény el se kezdte írni a költőjét -, milyen címen nevezzük versnek?
Tóth Krisztina: A londoni mackók
Ha Szilágyi Ákos és Kovács András Ferenc kötete, a hamisítatlan gyerekkönyv külcsín ellenére, ál-gyerekkönyv, akkor Tóth Krisztináé biztosan igazi, de ez is némiképp másképp, mint ahogy megszoktuk. Semmiképp sem hasonlítható a költészetet selypegő, leereszkedő módon, egyfajta „alkalmazott” vagy „leértékelt” változatban – azaz nem-versként – művelő gyerekkönyvekhez, hisz az, amit kapunk, autentikus Tóth Krisztina-i líra. Mégsem olyan szabad az átjárás, mondjuk, a Porhó és a Londoni mackók közt, mint KAF esetében, éspedig azért nem, mert az itt tárgyalt ciklus – tíz kis fűzött füzet egy papírbőröndben – érezhetően alkalmi vers, Marcinak íródott, aki maga hőse is e képzelt kalandozásoknak, bizonyos értelemben tehát közös művek, a költő-anya és fia együttes alkotása, ami sajátos meghittséggel ruházza fel a hol mosolyogni valóan bájos, hol szorongásosan naiv történeteket, de a kulisszatitkok különösebb ismerete nélkül is jól felfedezhető, mi az, aminek Marci a forrása, teszem azt, a Marci szerel címűben: „Nekem olyan porsche kéne, / ami elöl kicsit mazda! / Ötajtós! És beleférne / az ágyam is összehajtva.” -, s mi az, ami egy az egyben Tóth Krisztina, mondjuk, a Tündérek címűben: „Szaladásuk hullám, / pihenésük túlpart. / Füveken hűs zápor, / levelek csengése. / Ahol én, ott Hófény, / ahol ő, ott csillám. / Ahol ő, ott túlpart, / Vízicsönd hullása.”
Ember legyen azonban a talpán, aki becsülettel azt meri állítani, hogy „javítani” tud e „hagyományos”, naiv dalokon. Itt is minden sorában érezzük azt az éles, kritikus lírikusi önreflexiót, amivel „felnőtt” költőként úgy él a késő romantika eszköztárával, hogy abban, amit leír, az égvilágon semmi érzelgősség vagy poétikai engedmény sincs. Ráadásul valami különös trouvaille rejlik itt, hisz a „régi” poétika írja a mai költőt, de nem írja át „régire”, épp ellenkezőleg, a költő írja át a poétikát „maira”, amely azért e sajátos bensőségesség keretein belül – az anya esti mesét mond a kisfiának, aki abba természetszerűleg bele-beleszól – megmarad réginek. És ez a lényeg. Hisz ebben az intimitásban olyan csodák születnek, mint a „világvevőre” szert tevő „virágevő zsiráf”, s a végén egy nem várt fordulattal e mesebeli állatból akár antenna is lehet: „így lett aztán Zsiráf Dezső / kerületi világvevő, / vagy még inkább, ez a jó szó, / területi műsorszóró.”
(Csimota Kiadó, 2003. 7×20 és 3×16 oldal, 10×369 Ft)