A klasszikus mesekönyv-kínálat utolsó lapjain általában minden jóra fordul, az életben azonban ez nem mindig van így. Mit tegyen a szülő, hogyha gyermeke mindennapi traumáit mesék segítségével szeretné feloldani? Szerencsére kifejezetten problémamegoldó könyvek is születnek. A Csimota Kiadó Szívszerelem című kiadványa jó, ha felkerül a polcra, ha a saját mesénk vége (még) nem jó.

A terápiás mesekönyvek első ránézésre elég furcsának tűnhetnek és ezzel a fenti kötet nem áll egyedül. Főleg, hogyha az óperenciás mesékhez szokott szülő maga lapoz bele. Nyoma sincs színátmeneteknek, fényeknek és árnyékoknak, libbenő hajzuhatagoknak, dobbanó lópatkóknak – a ma divatos hercegnős történetek mindennapi külcsínje helyett egyszerű vonalvezetéssel, minimalista ábrázolásokkal találkozunk. Így jártam a Szívszerelem Nyerő-vesztő-nyerő alcímet viselő könyvecskével is. Az elnagyolt figurák, látszólag összevissza megjelenő, rövid és velős, néha csattanóan éles szövegrészek első ránézésre nem éppen meggyőzőek. Hogy fog ez segíteni nekünk, hogyha idegenkedem tőle? És hogy is olvassam úgy, hogyha mi ne vagyunk sem elvált, sem patchwork-család? Persze a tágabb rokonságban mindkettőből van bőven. A hétvégi találkozásra így magammal is vittem és megmutattam a célközönségnek. Osztatlan sikert és kérdések zömét hozta magával, az olvasás végére pedig saját, elvált szülős gyermekkori emlékeim is felszínre kerültek. És rájöttem arra is, hogy a gyermekrajzokra hasonlító képi világ mennyivel közelebb hozza a szereplőket a hallgatósághoz, mint a tündérmesék földöntúli tájai.

A szerzőpáros nagyon eltalálhatott valamit! Ahogy a gyerekek reakcióit figyeltem, egyre inkább megkedveltem a kissé esetlen Királykisasszonyt, akit a sárga dínó óvva óv a kérők hadától, mert tudja, hogy a Bolonddal szerelmesek egymásba. A kérők, nem vállalva a rájuk váró sérüléseket, sorra feladják a küzdelmet, az öreg király pedig végül rájön, mit is szeretne a lánya, beleegyezik a messze rangon aluli házasságba. A szerelem nem elég – meséli a könyv, ha nem passzol a kirakós, akkor nem biztos, hogy a puzzle minden darabja a helyén marad.

A Szívszerelem első Nyerő meséje lehetne happy end, is, hiszen két kislánnyal válik teljessé a szerelmes fiatalok családja, de apa valami nagy butaságot művel, melyet a Vesztőben követhetünk nyomon. Lelép a Csajszival és anya a törött szívével és két kislányával egyedül marad. Később hiába jön rá, hogy mégis a saját családjával lenne a legjobb élni, anya szíve összetört és már nem illik bele apáé. A kötet harmadik meséje, a második Nyerő történet az új család kialakulását meséli el, anya törött szíve épp kiegészíti az Óriásét, aki ugyan kicsit különbözik, de nagy gyerekeivel együtt végül kerekké válik minden.

A mese lehetőséget ad az eddig fel nem tett kérdésekre, miközben nem hibáztat senkit. Se a gyereket, se apát, se anyát – sőt, végül mindenki rájön, hol hibázott, csakhogy nem minden hibát lehet jóvá tenni még a mesékben sem. Viszont együtt lehet élni velük és a lehető legjobbat kihozni minden helyzetből. A kötet végén Pollák Éva családterapeuta, szakpszichológus rövid elemzésében rengeteg kiegészítő lehetőség nyílik meg a felnőtt olvasók előtt is, miként tehetik elviselhetőbbé csecsemő, óvodás vagy éppen kamaszodó gyermekeik számára a válást. A könyv célcsoportja az óvodás-kisisokáls korú gyerekek és szüleik. Érdemes együtt olvasni, meséről mesére haladva egymás után és minden szót alaposan megrágni, hiszen ebben a mesében minden jelentőséggel bírhat. Hogy mi mit is jelent pontosan a saját történetünkben, az csak olvasás közben derül majd ki, hiszen a gyermekek reakciója és felmerülő gondolatai tölti majd meg élettel, emlékekkel és lehetőséggel a lapokat.