Kezdjük mindjárt a klasszikusokkal! Grimm-meséket illusztráció nélkül csak az elszánt mese-filológusok olvasnak, úgyhogy az efféle képes mesekönyvekkel Dunát (és Rajnát) lehet rekeszteni. Ahogy a róluk szóló bölcs szakirodalommal is, amely mélyrehatóan elemzi ősi szorongások, elfojtott vágyak és bujkáló archetípusok jelenlétét a mesékben. Nem csoda hát, ha e mesék értelmezésében (megélésében) elkelnek a kisgyermek segítségére az illusztrációk. Az már a felnőttek döntésének eredménye, hogy vajon a képekkel mi a szándékunk: elfedni vagy láthatóvá tenni a mesék másodlagos, szimbolikus jelentésköreit. Hagyják-e, hogy Hófehérkét kitöltse habos-babos ruhácskája, Jancsi és Juliskát pedig kíváncsi természetjárókként láttassák? Ezúttal két új kötet párhuzamosan vállalkozik a klasszikus mesék újra értelmezésére, s mindkettő elismerésre méltó művészi színvonalon teszi ezt.

Másként gondolja újra a klasszikusokat az Egyszervolt című meseantológia, amely PaulovkinEgyszervolt_mese.JPG Boglárka képeivel kísérve régi és kortárs meséket válogatott. Már borítója is merészen szembe megy az általános közízléssel, hiszen a mesekönyvek megszokott színorgiájához képest hangsúlyosan fekete-fehér jelenetet választ. Az illusztrációk később is felváltva fekete-fehér tusrajzok és színes (egész oldalas) akril kompozíciók. Üdítően megnyugtató ez a rajzi visszafogottság, ami enyhén retro bukéval gazdagítja a felnőtt szemlélő számára a látványt. A klasszikus meséket Paulovkin is hasonlóan lényegre törő módon ábrázolja, mint Rofusz Kinga: Jancsi és Juliska erdeje mindkettőjüknél elvont varázserdő, Piroska ott vörös törzsű fák között bolyong, itt (álomhozó) pipacsos réten. Paulovkin azonban részleteiben plasztikusabb és reálisabb világot rajzol: Holle anyó csodás havazása egy hógömbben zajlik, a boszorka egészen kalózszerű, a pocakos farkas pedig egy tüchtig kis enteriőrben várja a vadászt. Paulovkin finom elvonatkoztatást és realisztikus konkrétumokat egyéni módon vegyítő képi világa azonban igazán a kortárs mesék illusztrációinál teljesedik ki. (Már egyik első kötete, a Róka és Egér is a mese és valóság sajátos képi ötvözete volt.) A régi és új mesék közti egységet az illusztrációk közös világa teremti meg: némi archaikus ízt kölcsönözve az újnak és realitást a klasszikusnak. A varázserdők és királyi kastélyok világa egyszer csak átadja a helyét egy lakótelepi játszótérnek vagy egy metró aluljárónak. Itt találja a figyelmes néző a legszebben kivitelezett rajzi részleteket, egy fűcsomó vagy egy álmodozó kisfiú alakjában. Paulovkin míves, archaizáló rajzstílusa különösen a modern, mindennapi tárgyak ábrázolásakor kerül feszültségébe tárgyával, és billenti át nézőjét a hétköznapokból a szürreális bizsergető másvilágába.