Ki ne örülne annak, ha létezne egy csodanövény, mely a környezetét boldoggá teszi. Csakhogy a boldogság sem jelenti mindenkinek feltétlenül ugyanazt! Képzeljünk el egy érdekes mesét, mely tanít, örömmel tölt el, elgondolkoztat, s még a komolyzenét is közelebb viszi az emberekhez. Marianne Poncelet A csodafa című meséje pontosan ilyen.

A történet okítja és szórakoztatja a gyermekeket, ugyanakkor morális tartalmával, s olykor igen mélyreható gondolataival szól a felnőttekhez is. Talán pont ezért nagyszerű a választott műfaj, hiszen egyszerű módon hihetetlen igaz és örökérvényű gondolatokat juttat el hozzánk.

A történet főszereplője egy kertész, aki egész életét egyetlen fának szenteli. Csakhogy a fa másoknak is örömet okoz, amit a kertész megirigyel, s ezzel veszi kezdetét a fordulatokban gazdag cselekmény. Hősünk megismer gonoszságot, hiteltelenséget, jóakaratot, önzetlenséget, de ami a legfontosabb, megismeri önmagát: mentálisan nagy utat jár be, mire megérti a fa üzenetét. Mert bizony a Csodafa üzen, s akinek van füle, meg is hallja. S nem ám szavakkal teszi mindezt, hanem zenével.

A könyv gazdagon illusztrált, ezért puszta lapozgatása is élményt nyújt. Takács Mari modern rajzai kifejezőek és igen egyediek – olykor stilizál, felülnézetből mutat be szereplőket, különös részleteket emel ki. E színes rajzok képesek megragadni a pillanatokat, s átérezhető hangulatot sugároznak. E mesét nemcsak a rajzok illusztrálják, hanem érdekes módon a betűk is. A normál szedésű betűk mellett találunk színnel, jóval nagyobb mérettel, illetve ferde sorokkal kiemelt szövegrészleteket.

A harmadik típusú díszítés befogadásához már nem a szemünket kell használnunk. „Amikor egy zeneszerző behunyja a szemét és képzeletben felmászik a csodafára…nemcsak hallja belül a különleges muzsikát, hanem arra is képes, hogy ezt a zenét mindenki számára hallhatóvá tegye.” – írja Molnár Szabolcs zenekritikus az utószóban, melyben egy-két gondolattal megpendíti, hogy mi lesz hallható a könyvhöz tartozó CD-mellékleten. Ily módon a könyv utószava egyben egy átvezető, s a CD-előszavaként is értelmezhetjük.

A korong tartalmazza a teljes mesét Mácsai Pál előadásában, aki hihetetlen játékossággal, mély átéléssel interpretálja a művet. Egy személyben jeleníti meg a történet összes szereplőjét, színes és természetes hangjátéka, hangsúlya az olvasott élményt, új távlatokba emeli.

Mindezt klasszikus zene kíséri: a meséhez írt szimfonikus darab Orbán György zeneszerzőt dicséri, mely mű megbízója és előadója a Nemzeti Filharmonikus Zenekar. A művészek Antal Mátyás vezénylésével hihetetlen érzékletességgel elevenítik meg a történet minden részletét, kitűnő játékuk a változó érzelmi töltéseket képes hangokba önteni, zenéjük árad, s a mesét teljes valójában tárják elénk.

A CD anyagának második felében a „Csodafa portrét” hallhatjuk, melyhez szintén Mácsai kölcsönzi hangját. E bemutató szavakba önti a klasszikus zenét, mintegy szöveggel kísérve a muzsikát. Mindenkit beavat a hangszerek bűvös birodalmába, miközben verbálisan is érzékelteti a hangszerek kifejezőképességének tárházát. Mácsai segítségével újra végigkövethetjük – zenei szemszögből – a történet legváltozékonyabb pontjait, elmesélve, hogy mely hangszerek, s mily módon szólaltatják meg az adott műrészleteket, szereplőket. Ráadásul a könyv készítői azokra is gondoltak, akik most kezdenek megismerkedni a komolyzenével; hiszen a függelékben látható a szimfonikus zenekar szólam- és ülésrendje, ezenkívül a gondosan felsorolt hangszerek, fajtájuk szerint csoportokba osztva. E történet, minden mese- és (komoly)zeneszerető emberhez szól, sőt azokhoz is akik nem szeretik e műfajokat, mert lehet, hogy e mű elolvasása, meghallgatása után másképp vélekednek majd.