Mesekönyvek, amelyek nyitottságra és elfogadásra tanítanak
Mesékkel a kiközösítés és az önbizalomhiány ellen.
Gyerekkorban könnyű a többség célpontjává válni: elég, ha valaki szemüveges, fogszabályozós, túl magas vagy túl alacsony, félénk, harsány… igazából teljesen mindegy, miben rejlik a különbözősége. Egy gyereknek különösen nehéz, hogy egyéni sajátosságaira, átlagostól eltérő külső vagy belső tulajdonságaira ne hibaként vagy szégyellnivalóként tekintsen, hanem elfogadható, vagy akár kifejezetten szerethető jellemzőként, ami hozzáad, és nem elvesz belőle. A felsorolt könyvek ebben segítenek, de mindezt nem szájbarágósan, nyílt tanító célzattal teszik, hanem érzékenyen és humorral finoman átitatva, így felnőttként is jól szórakozhatunk rajtuk
Nina Nordal Rønne: Szürke (Csimota Könyvkiadó, 2021)
„Piros olyan bátor! Kék olyan szép! Sárga olyan vicces! Bárcsak én is az volnék!” – gondolja Szürke. A visszahúzódó és csöndes természetű Szürke szeretne hasonlítani a többi színhez, akik vidáman és felszabadultan játszanak körülötte. A többiek azonban nem foglalkoznak vele, unalmasnak tartják és kinevetik. Szerencsére felbukkan néhány segítő szándékú szín-pajtás, és végül Szürke barátokra lel.
Az itthon még kevéssé ismert norvég írónő animátorként végzett az egyetemen, így illusztrációban is nagyon erős, rajzot is tanít gyerekeknek, ír, emellett pedig egy könyvesboltban is dolgozik. Története a csúfolódásról és kirekesztésről mesél a legkisebbeknek, utat mutatva a megbánás és a megbocsátás felé.