A könyvek sorsa az olvasók sorsa is. A portugál kortárs szerző csodálatos világába Gergye Krisztián vezetett be: ő rendezett táncelőadást a Kokoschka babája című regényre alapozva. Azóta muszáj odafigyelni arra, amit Afonso Cruz ír – és szerencsére magyarul is olvasható.


Afonso Cruz: író, képzőművész, zenész – a létezés-szakmából Fotó: VN/entre-vistas.pt

Nincs véletlen találkozás: Afonso Cruz voltaképpen pont úgy összművészetet művel, mint Gergye Krisztián. Az előbbi elsősorban író, az utóbbi táncos-koreográfus, de mindketten képzőművészek. Gergye Krisztián érzékeny a zenére, Afonso Cruznak zenekara is van (Gergye Krisztián rendezőként csapattal dolgozik). Gergye Krisztián a testével bánik, Afonso Cruz a testté váló szavakkal (régi történet ez: az Ige testté lesz); vagy inkább a testek árnyékaként működő szóval. Mindkettejüknek fontos az árnyék. A fa. A metafora. Az egyéni és kollektív mitológia. A kézzel fogható világ – és ami mögötte, alatta, fölötte van. A világ – mint háló, titkos összefüggésekkel. Így jutunk Oskar Kokoschka babájától – az életnagyságú, élethű Alma Mahler-babától – Drezda második világháborús bombázásáig ugyanazon regényben. Nem mellesleg a Kokoschka babája című Afonso Cruz-regény titokban ráíródik Kurt Vonnegut Az ötös számú vágóhíd című regényére: a nagy háló működik.

A Kokoschka babája óta a Virágok és a Festő a mosogató alatt című Cruz-regény is olvasható magyarul. És legújabban (a Csimota Könyvkiadó 2020-as kiadásában, Borbáth Péter fordításában) az Időtlen napló, amely egy kislány ősöreg és örök fiatal hangján szólal meg, kép és szöveg finom összhangjában. Fekete és fehér, vagyis ezer színű. Füveskönyv. Évszakok. (Mint Márainál, lakonikus, aforisztikus bejegyzésekkel.) A kislány iskolába jár, tágas kertet hord a fejében, szavakat szór a galamboknak, néha ring a szélben, mint egy csokor virág. Máskor meg kalapot húz a virágok fejére, vagy elhatározza, hogy letörli és összegyűjti a lepkék „lepkeporát” – aztán meggondolja magát: nem fosztja meg a lepkéket a repüléstől. Tudja az árnyék titkát. A meg nem nevezett kislány egy család közepén (először az anyát nevezi meg a napló, aztán sorban jöhetnek a többiek) ismerkedik a világgal: világképe egyszerre mágikus és racionális. Stian Hole hősével, Garmann-nal biztos értenék egymást. Az Időtlen napló lepkeporát nem szabad letörölni.