Mit lehet kezdeni 80 gyerekkel, pláne ókori körülmények között? Vajon hogyan oldja meg a bébiszitterkedést II. Ramszesz, Ré és Ámon kegyeltje? 

 

Majoros Nóra legújabb, Ramszesz 80 gyereke címet viselő gyerekkönyve idén jelent meg a Csimota Gyerekkönyvkiadó gondozásában. Az 5 éves kortól ajánlott kötetben a híres fáraó, II. Ramszesz egyik legnagyobb kihívását követhetjük végig: a család nőtagjainak a távollétében rá hárul a feladat, hogy felügyelje 80 gyermekét.

A történetet az ókori Egyiptom egzotikus, korabeli hangulata színesíti. Ez azért is jó, mert felkelheti az olvasás során a gyerekek érdeklődését a korszak és a kultúra iránt. Az ókori Egyiptomhoz kapcsolódó témák a gyerekkönyvekben általában nem a kisebb korosztály körében jellemzőek, sokkal inkább 12 éves kor környékén jelennek meg, az ifjúsági regényekben. Az írónő részéről abszolút fontos újításnak érzem azt, hogy már ennyi idős korban bevezeti az ókori témát a gyerekek körében.

 

A történet középpontjában – a címmel ellentétben – Ramszesz, a fáraó személye áll. A humorosan csak Ré és Ámon kegyeltjének nevezett uralkodó nagy gondba kerül, mivel feleségei elmentek megmutatni a bőrüket Rének (tehát napozni), így nincs, aki felügyeljen a gyerekekre. Ugyanakkor hamar kiderül, hogy a fáraó korábban eléggé passzív szerepet vállalt a gyereknevelés terén – például volt, hogy hadvezérét küldte rendet teremteni.

Hogyan is oldhatja ezt meg egy uralkodó? A kényelemhez szokott Ramszesz motivációit jól jellemzi alábbi mondata: „A mai nap tökéletesen alkalmas arra, hogy fejedelmi semmittevéssel töltsem.” Ámde – most először – szolgálói helyett maga lát neki ennek a nemes feladatnak, még ha nem is ismeri összes gyermekének a nevét: „Iszepisze? Ilyen nevű gyerekem nincs is.”

Ramszeszen, a gyakorlatlan apukán azonban gyermekei nem fognak ki, bármennyi huncutságot is csinálnak. Türelemmel, őket belevonva a játékba alkotják újra például a fáraóról készült szobrot, vagy építenek új építményt a kertben. A játékból van, hogy maga a fáraó sem marad ki, terve pedig az, hogy eljátssza a hettiták elleni csatát a gyermekeivel: „Megtervezzük a hettita hadjáratot!(…) Aztán mi leszünk a gyerekekkel az egyiptomi hadsereg, te meg a szolgákkal az ellenség.” 

Majoros Nóra azzal, hogy ilyen fontos szerepet tulajdonít az apának, rámutat, hogy nekik is ugyanolyan meghatározó szerepük van a családi életben, mint az anyáknak. Ramszesz karakterén keresztül átérezhetjük ennek a szerepnek a nehézségei mellett a szépségeit is: a fáraó türelemmel foglalkozik gyermekeivel, és szeretettel oszt ki nap mint nap 80 jóéjtpuszit. Elfeledkezik a háborúról, a vadászatról, a kötet végére pedig egészen elérzékenyül gyerekei láttán: „A dicsőséges II. Ramszesz fáraó letörölt egy könnycseppet a szeme sarkából, aztán elégedetten összedörzsölte a kezét.” 80 gyereke által épített szentélyt pedig nem másnak, mint Apepinek, a káosz istenének ajánlja.

Az írónő a humort is belecsempészte a történetbe. A kötetben gyakran megjelenő helyzetkomikum által a gyerekek huncutságain csak még inkább lehet nevetni: „Hopp, egy szem gyümölcs egyenesen Ramszesz feje búbján landolt. Egy nyúlánk, hegyes állú kisfiú felkapta. – Ré sugara érlelte, papa feje búbja puhította!” A könyvben Ramszesz gyerekeinek nevei is a humor forrásai: ránézésre az egyiptomi nyelvet idézik, miközben magyarul kiolvasva jelentéses, beszélő nevekké válnak (Rontom, Bontom, Unom, Apaszíve, Iszepisze…).

 

Mészely Ilka illusztrációinak köszönhetően még inkább elmerülhetünk Majoros Nóra mesevilágában. Az illusztrátor rendkívül igényes rajzain megelevenednek a gyerekek csínytevései, és maga Ramszesz is. Az oldalokon található képek hűen ábrázolják az egyiptomi korhoz kapcsolódó figurákat és helyszíneket, és nagyban hozzáadnak az olvasás élményéhez is. Az ajánlott korosztály számára még szükség is van a képi ábrázolásra, amely ez esetben szépen támogatja akár az egyedüli olvasást is. A könyv rövid fejezetei szintén tökéletesek az éppen olvasással ismerkedő gyerekek számára.

Majoros Nóra könyvét ajánlom mindazoknak, akik szeretnének olvasni egy könnyed, humoros, ámde mégis szívhez szóló történetet az ókori Egyiptomból. A könyvből pedig az is kiderül, hogy az apák személye is ugyanolyan fontos, mint az anyáké.