Kollár Árpád mesekönyve eredeti képekkel járja körül a gyermeki gondolkodást ott, ahol az erdő mögött is erdő lakozik, és ahol nemcsak ravasz rókák és szelíd sünök tanyáznak, hanem szúrós szederindák. A könyvben pedig fény derül többek között arra is, hogy mi történik, ha a dongónak kitépjük a szárnyát, hogy a csiga miért „értelmetlen” állat, vagy az ember teste minő egy „cirkusz”.

A Milyen madár kétségkívül igényes darabja a hazai gyermekirodalom gazdag termésének. Első tapintásra azon klasszikus mesekönyvekre emlékeztet, amelyek minden gyerek életében meghatározóak, és amelyeket felnőttként újra meg akarunk kaparintani. A keményfedeles, matt kötés, továbbá Nagy Norbert színekben, formákban gazdag illusztrációi azonban önmagukban kevésnek bizonyulnának, ha nem társulna hozzájuk egyfajta, a gyermeki világot művészien körüljáró, magasröptű irodalmi színvonal. Gyermekirodalmi tanulmányok hangsúlyozzák, hogy a befogadóhoz nem szabad értelmetlen gügyögéssel lealacsonyodni, komolyan kell venni őt, akárhány éves. De mitől is válik ez a néhány mű szépirodalmivá? Kollár Árpádnak harmadik kötetében sikerült-e ráéreznie a gyermeki hangra? Versei valóban felnőttek még, ahogy Kovács András Ferenc írja ajánlójában?

milyenmadar_03

A könyvet kinyitva az első képes oldal közepén sejtelmes ajtókilincs látható egy hozzákötözött foggal, méghozzá egy sötét erdő előtt. A foghúzás szemtanúi lehetünk, ami az első traumák egyike az ember életében. A verseknek is tulajdonképpen ez az egyik fő vezérfonala: az egyes megrázkódtatások feldolgozása. Ilyen küzdelmek a később szövegszerűen is megjelenő foghúzás mellett (Mondó) a halál (Mi lesz a hóval), a lelkiismeret (Zagyváló) vagy a gyermeki kiszolgáltatottság (én).

A kötet másik fő iránya a világ megismerésének bemutatása a gyermek szemszögéből. E megtapasztalás lírai énje a szövegben olykor kislány alakot ölt, de végig megőrzi sejtelmességét. A borítón és a versek között is többször visszatérő nyúl illusztrációja is ezt az általánosítást támasztja alá: általa a gyermek egy idegen karakterrel azonosulva képes megküzdeni a mindennapi traumákkal, egy számára ismeretlen és végtelen világban. A rövid versek között gyakran oldalakat kitöltő, lendületes vonalvezetésű rajzok előnye, hogy csupán egy-egy gondolatot nagyítanak fel, vagy az adott vers hangulatához igazodnak, megőrizve ezzel a versek titokzatosságát.

Tovább a teljes cikkhez: http://www.kortarsonline.hu/2014/08/irodalom-szederindak-es-operenciak/22554