Csimota Gyerekkönyvkiadó – Új utakon járunk!

Ha jól tudom nem volt éppen zökkenőmentes a kiutazásotok, hogyan sikerült mégis eljutnotok a könyvvásárra?

A kiutazásunk kissé kalandosra sikeredett. 8-án vasárnap indultunk (volna) Tajpejbe Dubaji átszállással. A reptéren azonban az derült ki, hogy valami meghibásodott a Dubajba induló gépen, ezért bizonytalan ideig nem indul. Az egész napot a reptéren való várakozással töltöttük, míg végül este bejelentették, hogy törlik a járatot, menjünk haza, majd értesítenek arról, hogy hogyan tovább.

Egész este vártam a hívást, nem hívtak(!), végül éjjel 11-kor Szabó Zsuzsát (a Balassi Intézet Publishing Hungary program vezetője – a szerk.) értesíttették, hogy másnap hajnalban találkozunk az egyik budapesti hotel előtt, és megyünk Bécsbe, mert a budapesti gép már biztosan nem száll föl. Úgyhogy előbb kibumliztunk Bécsbe, onnan aztán már simán ment az utazás. Lehet, hogy ti is olvastatok minderről az Indexen, ugyanis voltak olyan utasok, akik két napra is Ferihegyen rekedtek mindenféle információ nélkül, és lincshangulat alakult ki.

Ez a csúszás gondolom nem volt bekalkulálva…

A mi szempontunkból mindez a késés csak azért volt problémás, mert nekünk a vásár nyitása előtt egy nappal kellett volna megérkeznünk, ugyanis Zsuzsának és nekem kellett felrakni a falra a dekorációt és berendezni a standot. A csúszás miatt sajnos a kinti kollégák sem tudtak haladni a standépítésben, a dekorációt ugyanis mi vittük a hónunk alatt egy hatalmas, tízkilós papírhengerben. A reptérről egyenesen a vásárra rohantunk, de így is csak fél hatra érkeztünk ki. A vásár azonban hatkor bezárt, így – annak ellenére, hogy még a nagykövetné asszony is kijött segíteni a standépítésben – természetesen nem lettünk készen. Aki már ragasztott föl kilenc négyzetméternyi öntapadós fóliát, az tudja, mekkora munka ez…Viszont kivételesen megengedték nekünk a szervezők, hogy másnap reggel korábban bejöjjünk és befejezzük a rendezést.

És sikerült?

Igen, végül minden időben elkészült. A tervet a Balassi Intézet megbízásából Király Eszter készítette, ő válogatta ki a dekorációnak szánt képeket is, számomra is meglepetés volt. Szerették az emberek, nagyon sok látogatót odavonzottak a szép könyvek.

Hogyan értékelnéd a vásárt?

Mindenképpen nagyon sikeresnek érzem az egészet, sok tárgyalásunk volt. Általában úgy osztottuk be, hogy Zsuzsa mutatta be a felnőtt irodalmat, én pedig a gyerekkönyveket, nem csak a sajátokat, hanem mindenkiét.

Mindazoknak, akik a saját három könyvem (Lenka, Palkó és Álomcirkusz) iránt érdeklődtek oldalról oldalra lapozgatva elmeséltem a meséket. A végére már nagyon untam. (Mosolyog) Azután pedig másokat mutattam be és ajánlottam az érdeklődőknek a kint lévő, illetve a katalógusban megjelent könyvek alapján.

Mik voltak a reakciók?

Az egész kinti megjelenésemet a Lenka köré építették föl a szervezők. Mivel a vásár nyitása előtt egy sajtókonferencián előzetesen már bemutatták a könyvet, valamint kiállításon és katalógusban is megjelent, ezért ez már ismerős volt a kiadóknak, így eleve erre irányult az érdeklődésük.

A személyes találkozáskor engem többen simán csak Lenkának neveztek (mosolyog). Több kiadó is kijelentette, hogy szeretnék kiadni, főleg a Lenka-Palkó páros volt igazán nyerő (így, együtt), de voltak olyanok is, akiknek inkább az Álomcirkusz tetszett.

A magyar nyelvű gyerekkönyvek esetében nyilván az illusztráció határozta meg, hogy milyen köteteket vettek gyakran kézbe a látogatók, így ez alapján figyeltem a reakciókat. A „Milyen madár?” című könyvben Nagy Norbert illusztrációi nagyon sok embert megragadtak, de az volt az általános reakció, hogy verseket nem szívesen adnak ki. Az „Egyszervolt” című kötetet is sokan levették a polcról Paulovkin Boglárka gyönyörű illusztrációi miatt, a sok szöveg viszont visszariasztotta őket. Rofusz Kinga könyveit áhítattal símogatták az emberek, többször hallottam, hogy milyen elegáns. Takács Mari és Szalma Edit képeit is szívesen lapozgatták, és Baranyai András rajzai is népszerűek voltak. Nagy általánosságban az volt a benyomásom, hogy jó ízléssel nyúltak a könyvekhez a látogatók.
Janikovszky Éva művei pedig angol fordításban voltak kint a polcon, talán ennek is köszönhető, hogy szinte mindenkinél nagy sikert arattak. Az egyik kiadó komolyan érdeklődött irántuk. A felnőtt irodalom iránt is nagy volt az érdeklődés, de erről konkrétan inkább Szabó Zsuzsa tudna mesélni.

Természetesen tudom, hogy ilyen ígéretekkel tele van a padlás, mindig nagy a lelkesedés, aztán jól elhamvad….

Én azért vagyok mégis bizakodó, mert ezúttal egészen más volt a tárgyalások pozíciója, mint például Bolognában. Itt ugyanis a távolság miatt nem túl sok európai kiadó volt jelen a könyvvásáron, ezért azok a tajvani kiadók, akik leültek velünk tárgyalni, kifejezetten érdeklődtek és esetleges vásárlási céllal ültek be. Egyikük sem akarta volna nekünk eladni a saját könyveik jogait, hanem láthatóan európai könyveket kerestek.

A tárgyalások mellett workshopokat is tartottál, mondanál erről pár szót?

Ezek nagy-nagy sikernek örvendő foglalkozások voltak, rengeteg gyerek részvételével. Három alkalommal kellett Lenka-workshopot tartanunk, ami praktikusan úgy nézett ki, hogy Olivia Hsieh, a tajvani segítőnk felolvasta a mesét kínaiul, majd utána rendkívül ügyesen bevonta a gyerekeket a játékba. Mindeközben Niki, a kint élő magyar segítőnk (Égeni Nikolett, a tajpeji Magyar Kereskedelmi Iroda munkatársa – a szerk.) a mesével párhuzamosan mutogatta a könyv képeit, illetve a háttérben közben ment a lengyel bábszínházi előadás kivetítőn.

Ezt követően pedig Lenka és Palkó babákat festettek a gyerekek, nagyon élvezték. És nem csak ők, hanem a felnőttek is beálltak, sőt, még a férfiak is festettek! Ilyet máshol még sosem tapasztaltam. Majd pedig mindenki – gyerekek és felnőttek egyaránt – odajött hozzám, és mindenkinek meg kellett simogatni a buksiját, hogy nagyon szép lett, nagyon ügyes vagy, aztán mindenkivel egyesével le kellett fényképezkedni. A végén már úgy éreztem magam, mint egy halivúdi sztár.

150 db kartonból kivágott babát vittem itthonról, és ez nem volt elég, ott a helyszínen még egy csomót kellett gyártani! Csak hogy el tudjátok képzelni a kinti léptékeket. A piros festék is hamar elfogyott, így születtek mindenféle avantgárd Lenka babák. Ja, és a gyerekek iszonyú cukik voltak!

Ami még feltűnő volt számomra, hogy mennyire komolyan veszik a gyerekeket! A könyvvásár két hatalmas pavilonból állt, ebből az egyik kizárólag gyerek – és ifjúsági irodalommal volt tele. És a gyerekek olvasnak! Rengeteg tinivel is találkoztunk a vásáron, kígyózó sorokban várakoztak valami áhított manga könyv megjelenése miatt.

Összességében nagyon sikeresnek érzem az egészet. Jól éreztem magam, köszönhetően annak, hogy a tajvaniak nagyon pozitív, kedves emberek.