Gondolkodtatok már azon, hogy vajon miért nem kapható ez a remek, házias étel a hazai éttermek legtöbbjében? Gondoljuk csak el, mekkora ribilliót okozna némely vendég a szakácsot kiráncigálva a konyhából, mondván, hogy „Ez magának lecsó!?”

Ezerféle változata létezik. Ez a tény ihlette A lecsóverseny című mesét. Valamint a saját történetünk.
Amikor sok-sok évvel ezelőtt megismerkedtem a férjemmel, másnap délben fölhívott, és megkérdezte, hogy mit csinálok éppen. Mondtam, hogy lecsót főzök.
— Jövök menzára! — közölte, és tényleg, fél óra múlva már ott is volt. Gyanítom, hogy le akarta tesztelni, hogy vajon milyen az én lecsóm…

lecso

A vizsgán átmentem, mert kiderült, hogy ugyanúgy készítjük mindketten. Szeretjük így is, úgy is, natúr módon elkészítve csak paprikával és paradicsommal, vagy éppen cukkinivel vagy tökkel, de a legjobban így:

Lecsó recept

A mi verziónk kolozsvári szalonnával kezdődik.

Mindig kifejezetten húsos szalonnát használok, hiszen isten ments, hogy zsíros legyen az étel, a lényeg a finom füstös íz! Apró kockákra vágom a kb. 30 dekányi szalonnát, és megsütöm, majd kiveszem a pörcöket. Az edénybe aztán két szál felkarikázott kolbász kerül, amiből szintén kisütöm a zsírját, majd ezt is kiszedem szűrőkanállal. A felesleges zsírt kiöntöm a lábosból, épp csak annyit hagyok benne, amin meg tudom párolni a három nagy fej hagymát. Ha szép üvegesre pirult, jöhet a két kiló feldarabolt paprika — mi kisebb négyzet alakúra szoktuk vágni, de ez nem lényeges kérdés. Amíg a paprika lassan rotyog, addig szoktam foglalkozni az egy kilónyi paradicsommal. Mindig vékonyan meghámozom, mert nem szeretjük a hegyes kis kardokká pöndörödő héjakat.

(Mások forró vízbe dobják egy pillanatra a keresztalakban bemetszett paradicsomot, de én nem szeretek a forró paradicsomban turkálni, ezért egy éles, recés kést használok erre a célra, azzal is pikk-pakk meg lehet vékonyan hámozni.)

Amikor kissé megereszkedett a paprika, megszórom pirospaprikával és borssal, és ekkor jöhet bele a megpucolt és feldarabolt paradicsom. Ekkor visszaöntöm az előzőleg kiszedegetett pörcneműt, hadd főjön bele az ételbe az íze. Mivel a kolbász és a szalonna sós, ezért csak a vége felé szoktam megsózni kóstolgatás alapján.

Mire minden megfő, a leve kellemesen besűrűsödik. A végén némi néhány áttört fokhagymával fűszerezem, és ekkor jöhet bele az öt db felvert tojás. Egy-két perc alatt összeforralom, és máris lehet foszlós kenyérrel és kovászos uborkával tálalni!

Szegedi Katalin