Milyen kihívásokkal találkoztál a Dinnyemedence fordítása során? Van olyan kulturális vagy nyelvi elem, amit nehezen tudtál átültetni magyarra?
Már a szerző nevének átírása is izgalmas kérdéseket vetett fel. A Bonsoir Lune szerzői álnév. A francia kifejezést a szerző külföldi környezetben használja, míg hazájában An Nyeong Dal néven publikál. A koreai kifejezést magyarul úgy lehetne fordítani, hogy „Szia Hold!”. Nekem fordítóként a Bonsoir Lune egy olyan kompromisszum, amit nem szívesen hoztam meg, mert úgy vélem, a magyar olvasó számára elveszik sok réteg az írói álnév egyébként izgalmas jelentésrétegeiből.
A fordítás során újra rádöbbentem, milyen különleges jelenségek a hangutánzó kifejezések, és hogy milyen gazdag ezekben a magyar nyelv. Talán bele sem gondolunk, hogy más nyelveken teljesen más hangon reccsen a dinnyehéj és csattog a papucs futás közben. Természetesen az a jó fordítás, ha ez fel sem tűnik az olvasónak, de fordítóként igenis nagy kihívás volt kiválasztani a megfelelő magyar változatot. Valódi kis kupaktanácsként döntöttünk ezekről a kiadó munkatársaival történő egyeztetések során.
Szerinted hogyan rezonál a Dinnyemedence a magyar közönséggel? Mennyire távoli számunkra a koreaiak könyvhagyománya?
Azt gondolom, hogy az a képzeleti játék, mely a dinnyéből medencét hoz létre, univerzális. Ország- vagy kontinens határoktól, nyelvtől és kultúrától független. A gyermekek (még) a könyv által megajánlott játékhoz és fantáziavilághoz kapcsolódnak. Éppen ennek köszönhetően egyformán élvezhető egy koreai vagy magyar óvodás, kisiskolás számára is. Különbséget, egzotikumot inkább a felnőtt korosztály érzékelhet a Távol-Keleten népszerű manga (koreaiul manhwa) képregényeket idéző elbeszélésmód miatt.
Nem csak fordító vagy, hanem pszichológus és meseterapeuta is. Hogyan találkoznak ezek a területek az életedben?
Azt hiszem, a kulcs a kíváncsiság. Kíváncsi ember vagyok. Szeretek tanulni, megismerni, találkozni másokkal, inspirálódni abból, hogy ők milyenek, hogyan gondolkodnak erről-arról, hogyan élik az életüket. Ez a kíváncsiság mozgat és hajt fordítóként, pszichológusként és a mesék világa felé is.
Nem az az ember lennék, aki vagyok, ha nem találkozom a koreai kultúrával, nyelvvel. Rengeteget formált a gondolkodásmódomon, az emberekhez való kapcsolódásomon az, hogy pszichológia tanulmányaimat szüneteltetve hosszú éveken át a kulturális diplomácia területén dolgoztam nemzetközi környezetben egy háromnyelvű munkahelyen. Visszatekintve ezekre az évekre tolmácsként, fordítóként ugyanazokra a készségekre volt és van szükségem, mint mikor pszichológusként hangolódok rá egy másik emberre. Minden porcikámat mozgósítva figyelek és szeretném megérteni a másikat, ebből a megértésből pedig eljutni a valódi találkozásig.
A Koreai Kulturális Központ szervezésében megvalósult Táncoló Tigris koreai meseműhely alkalmain összeértek a szakmáim. Olyan felnőtteknek szóló meseterápiás alkalmakat vezethettem magyar érdeklődők számára, melyeken koreai népmeséken keresztül közelítettünk meg önismereti témákat. Számomra az egyik legkedvesebb projekt volt ez, melyet remélem, hogy majd folytathatok a jövőben, amint az anyuka lét mellett lassan visszatérek a munka világába is.
Végül: kiknek ajánlod a Dinnyemedencét?
Leginkább azoknak a felnőtteknek ajánlom a könyvet, akik túl régen játszottak el a gondolattal, hogy milyen lenne csobbanni egyet egy gigantikus méretű dinnyében vagy felfrissülni egy hűsítő zápor-zuhany alatt. Ajánlom természetesen kisgyermekes családoknak és a koreai kultúra kedvelőinek is. Koreai nyelvtanulóknak pedig javaslom, hogy mindenképpen vegyék kézbe az eredeti koreai kiadást is, melyet megtalálnak a Koreai Kulturális Központ könyvtárában.
————————-
A könyvet itt rendelhetitek meg: