Milyen volt találkozni a szöveggel? Mit jelent neked, miért különleges számodra Menyus története?
Menyusba első olvasásra beleszerettem, egy imádnivaló pasas. Végtelen türelemmel és megértéssel fordul Csillámcsülök felé, hatalmas a segíteni vágyás benne, és egy pillanatra sem adja fel.
A világa nagyon otthonos, felidézte a külvárosi gyerekkoromat, a vasárnapi cukrászdalátogatásokat, a puncstorták rózsaszín krémjét, (akkoriban az volt a kedvencem) az utcán megálló, beszélgető ismerősöket, a mindenkit megszólító boltosokat.
Nagyon tetszett az ahogy Majoros Nóra az ételérzékenységről mesél. Nem elmagyaráz, tanít, csak megmutatja, hogy van ilyen, és néha bizony nehéz. Ahogy a történetben megjelenik ez a kis lény, aki tényleg mindenre allergiás, és toporzékol, panaszkodik, sír, Menyus pedig nem ítéli el őt, nem szidja össze, hanem igyekszik segíteni neki. Gyönyörűnek találom azt is, ahogy kiderül, hogy amire igazán szüksége van mindenkinek, az természetesen az, hogy szeretetre, otthonra, társra leljünk.
Milyen technikával dolgoztál? Mennyire volt evidens a választás?
Kollázsokat készítettem a könyvhöz, ezzel a technikával szeretek a legjobban dolgozni. Külön vágok ki minden kis részletet az előre megfestett papírokból. Olyan ez kicsit, mintha makettoznék egy mini világot. Az apró darabokból illesztgetem össze a képet, és a papíron még mindig van rá lehetőség, hogy változtassak valamelyik mozdulaton, vagy kompozíción, új elemeket tegyek be régiek helyett.
Mi volt az, ami a munkafolyamat során a legnagyobb kihívást jelentette számodra?
A legjobban azon izgultam, hogy a kis egyszarvút meg tudjam jól formálni, sokszor meg is változtattam őt a munka alatt. Szerettem volna, hogy kedves, gyerekes kis lény legyen, de ne túl édes, műanyagpónis. Remélem, hogy sikerült és az olvasóknak is tetszeni fog az alakja! A másik kihívás a munka folyamán az volt, hogy amíg rajzolom a rengeteg finomságot, ne szaladjak le túl gyakran a konyhába sütit enni.
————
Ha kedvet kaptál a könyvhöz, itt tudod megrendelni: