Villáminterjú Szabó Imola Juliannával, az Irma, a szobanövény című Papírszínház-mese szerzőjével
Az Irma, a szobanövény egy nagyon személyes, bensőséges hangon szólal meg. Hogyan találtál rá erre a történetre?
Életem során harmincnál is többször költöztem. Irma létező „személy”, a nagymamámtól örököltem sok évvel ezelőtt, amikor még aprócska virág volt csak. Többszörös, önkéntelen növénygyilkosként ő volt az egyetlen, aki túlélte mellettem, aki túlélt velem mindent. Furcsa szimbiózis van köztünk, szinte együtt nőttünk fel. Ennek a kivételes kötődésünknek a hajtása ez a mese. Mondhatni egy köszönet azért, hogy türelmesen megtanított „növényül”, társam ebben a kalandos és szeszélyes történetben, amit jobb híján életnek hívunk.
Milyen volt találkozni Grela Alexandra illusztrációival?
Nem véletlen, hogy Olának hívják a főszereplőt. Alexandrával, (akinek Ola a beceneve) számos titkos szálon kötődünk egymáshoz. Hosszú évek óta, mint két fa, úgy éljük meg az évszakokat, a sok költözésünket országok, városok és belső világok között. Van egy titkos nyelvünk, mintha mi is növények lennénk. Tudtam, hogy varázsolni fog, mert őt láttam magam előtt írás közben is. Lenyűgöznek ezek a rajzok, szeretem csak nézegetni őket. Hihetetlen érzés, amikor a szavaim egy másik ember szeme és keze által életre kelnek. Ola pedig nem spórolta ki ebből a találkozásból sem a szívét.
Mese, de kevés mesei elemmel dolgozik, így széles korcsoportot tud megszólítani Irma és Ola közös története. Te kiknek ajánlod ezt a mesét?
Azoknak különösen, akik kapcsolódni szeretnének valami élőhöz, úton vannak éppen a folytonos költözésben, az életük jó és rossz pillanatai között vergődnek, vagy nem találják a helyüket. Gyerekeknek, akik nehezen fogadják el a változást. Titkon azt remélem, hogy a húsz és negyven közötti albérletezők Irmáról (és Irmáknak) mesélnek majd éjszakánként, hogy ne veszítsék el a reményt: várja őket egy otthon valahol.
————
Ha felkeltette az érdeklődésed a mese, itt tudod megrendelni: