Takács Mari olvasni kezd…
 

Hogyan fogadta a győri közönség a Papírszínházat?

Az én kis közönségem, akikkel vasárnap délután találkoztam, nagyon érdeklődően! 🙂 Jó volt látni, hogy ez a fajta mesélési mód változatlanul fel tudja venni a versenyt filmmel, animációval, diavetítéssel!

Egy kéz átkarol…

Ha jól tudom, nem először olvastad fel A brémai muzsikusok című mesét, vannak-e már trükkjeid, amelyekkel még jobban fel lehet dobni az előadást?

Valóban sokszor meséltem már a kiöregedett, de annál elszántabb és fifikásabb muzsikusokról, ahogy az Aranyhalacskáról is. Persze mindegyiket más miatt szeretem. A brémai muzsikusokban több hangszínt lehet használni, ami nagyon sok játékos lehetőséget nyújt előadás közben. Az Aranyhalacska öregasszonya pedig egyenesen átváltoztat előadás közben…. Néha én is megijedek, milyen jól esik egy kis rikácsolás és parancsolgatás.:)))
Egyébként a győri mesélés alkalmával tettem először interaktívvá az előadást. A brémai muzsikusoknál egy ponton, kézmozdulattal jelezve, egyszerre kukorékolt, nyávogott, ugatott és iá-zott a sok lelkes óvodás és kisiskolás.

Egy kéz vakar…
 
Kiskorodban vettél részt hasonló műhelymunkán, ami a felolvasást követte?

Igen. Otthon rengeteg alkalommal. Ugyanis, amint éreztek bennem egy kis felelősségérzetet a szüleim, és szabad volt például kezelnem a diavetítőt, ami természetesen rendesen átforrósodott egy film levetítése közben, kezdődhetett a kísérleti művelet! Ha jól emlékszem elég sok féle anyagon kipróbáltam egyrészt rajztudásomat, másrészt, hogy bírja-e a diavetítő a különböző filmet helyettesítő hordozókat? Látszik-e az átvilágított papíron, amit ráfirkáltam? Most pedig örülök, hogy ép bőrrel megúsztam ezeket a titokban elkövetett “műhelymunkákat”. 🙂

De szerencsém volt az akkori családi fotók megszületésével is! Mert asszisztálhattam anyukámnak az előhívásukkor. Bezárkóztunk a teljesen elsötétített hálószobába, hogy azután különböző vegyszerekbe mártogatva (természetesen a legnagyobb elővigyázatosság mellett) rávarázsoljuk a fehér fotópapírokra a megörökített pillanatokat. Ezekhez a képekhez menet közben születtek a mesék.

Egy kéz rajzol…
 
Milyenek a tapasztalataid, érdemes ilyen kibővített Papírszínház előadásokat tartani?

Mindenképpen. Mert a látottakat, hallottakat rögtön fel is dolgozhatják a gyerekek. A brémai muzsikusok kapcsán pedig kipróbálhatják a vegyes technikát, ami egészen hasonló jelleget eredményez az általam elkövetett illusztrációkhoz. Különböző csomagolópapírokat használunk, amit kiegészítünk zsírkrétával, olajpasztellel. Fantasztikus művek születtek most is a könyvszalonon. De a képek magukért beszélnek azt hiszem. 🙂 

 

Sok kéz rajzol…