Villáminterjú Szinvai Dániellel, a Párhuzam című könyv szerzőjével
Több könyv illusztrálását jegyzed, de ez az első szerzői könyved. Milyen kihívásokkal találkoztál ebben az új szerepben?
Sokat játszottam azzal, hogy mit mondd el csak a szöveg, mit csak a kép, és mi az, amiben egymást gazdagítják, átértelmezik. A dupla szerep nagyon nagy szabadság adott. Ez néha ijesztő is, de így egy olyan gazdag szőnyeget hozhattam létre a kép és szöveg utalásrendszeréből, amire nem nagyon van lehetőség „csak” illusztrátorként.
Az ajánlás szerint a könyvet bármelyik irányból olvashatjuk. Számít szerinted, hogy hogyan hozzuk meg az első olvasói döntést?
Mindegy, melyik szereplőt ismerjük meg előbb. Két szereplő, két gondolkodásmód, két sors, két felnövéstörténet. Nem az számít, hogy fiú vagy lány, ettől függetlenül ki-ki jobban magáénak érezheti egyik vagy másik történetet. Vagy mindkettőt. Én mindkettőbe beleszőttem magamat. Ez a könyv titokban a fényről szól, ami a lány szálában inkább konkrét fizikai valójában, a fiúnál pedig inkább mint a lelkiállapot metaforája fontos. A fiú belülről kifelé „hódítja” meg a világot, a lány pedig kívülről befelé „lakja be”. Ezt a könyvet is inkább e két módon lehet „fogyasztani”, mint klasszikusan olvasni, szóval lehet oda, majd vissza.
A Párhuzam kísérleti jellegéből adódik, hogy tiltakozik az egyértelmű besorolások ellen. Emiatt talán a célcsoport sem egyértelmű. Te kiknek ajánlod a Párhuzamot?
Én mindenkinek ajánlom. Ez nem egy gyerekkönyv, de nem is egy „felnőtt könyv”, ez egy „kortalan” könyv. Talán a felnőttek jobban fel tudják fejteni, de szerintem minden korosztály talál benne magának valamit. Ráadásul két párhuzamos szövegszálból áll össze mindkét oldal, amik közül az egyik egy kicsit egyszerűbb. A képek pedig korosztály-függetlenek. És nincs benne semmi korhatáros sem.
————
Ha kedvet kaptál a könyvhöz, itt tudod megrendelni: