Interjú Kárpáti Tiborral, a Valentin–Két szerelmes történet illusztrátorával

Hamarosan itt a Valentin nap, ennek apropóján beszélgettünk Valentin–Két szerelmes történet c. kötetünk illusztrátorával, Kárpáti Tiborral a mű keletkezésének hátteréről, előzményeiről.

Hogy született meg a Valentin-Két szerelmes történet ötlete? A kiadó kérése volt vagy saját ötlet?

A The New Yorker magazinnak készültek eredetileg. Régebben ezeket a kis, csirkeszerű figurákat rajzoltam nekik. Mindenféle történeteim vannak velük. A csirke próbálkozik valamivel, végül mindig pórul jár. Nagyon vidám sztorik! Egyébként szerették őket. Azt hiszem ezek is tetszettek és az egyik majdnem meg is jelent. Végül aztán nagyobb elismerésre tett szert a két képregény, és önálló könyvet kaptak a Csimota Kiadótól.

Kellett másmilyen munkát is készítened hasonló témában?

Igen, később készítettem egy másik Valentin napi spotot a New Yorkernek is, csak pixeles stílusban, ahol a szereplők New Yorkkal estek szerelembe.

A Papírszínház-mese vagy a könyv volt előbb?

A Papírszínházas verzió.

Milyen technikával készítetted a rajzokat?

Teljesen hagyományos módszerrel készültek, papírra tollal. Később beszkenneltem, majd egy egészen minimális beavatkozással digitalizáltam.

Melyik volt a legkedvesebb munkád, ami megjelent a kiadónál?

Szeretem a kis szöveg nélküli könyveket a Kiadó Design-könyvsorozatából, a Piroska és a farkas például egészen messzire eljutott, Ázsiától Amerikáig. Szerepelt Bolognában az illusztrátorok kiállításán, majd az utazó kiállítás tokiói állomását a könyv oldalpárjaival promotálták, és a The New Yorker szerkesztőségét is meggyőzte. (Azóta is a pixeles stílust követelik tőlem). De a Jogod van könyvet is nagyon szeretem. Az illusztrációi szintén szerepeltek Bolognában, a könyv pedig megjelent Magyarországon kívül Franciaországban, Portugáliában, Lengyelországban, sőt még Koreában is!