Nem kell bura alatt tartani — Kollár Árpáddal Szabó Tibor Benjamin beszélget
Kollár Árpád (fotó: Keller Ami)
Az megvan, feltűnt, hogy a Milyen madár című gyerekkönyved borítóján konkrétan egy nyúl látható?
Milyen nyúl? Basszus, tényleg, nem is értem, hogy mit keres egy nyúl a borítón, pedig én azt a nyulat az egyik versben jól megsütöttem. Erre meg itt biciklizik, de még ennél is furcsább, hogy a könyv belül is telis tele van nyulakkal. Ilyen pimasz állatok ezek, na de szerencsére sikerült egy vidrát is belobbizni közéjük, mert vidra nélkül mit sem érne az egész.
Az illusztrátorral, Nagy Norberttel egyszerre estünk át a gyerekkönyv tűzkeresztségen. Norbi zseniális húzása, hogy a Milyen madár főszereplőjévé egy nyulat tett meg, holott csak egyetlen versben szerepel utalás a nyúlsütésre. Pontosabban nem is egy nyulat, hanem nyulakat szerepeltet, még pontosabban egy nyulat több alakban, az ő többféle nyúlságban.
Azért örültem ennek a hamiskártyás gesztusnak, mert szépen illeszkedik a versek többszólamúsághoz, összetettségéhez, a kísérletező kedvhez, a hol játékos, hol mély tónushoz. A kötetnek megvan a maga markáns íve, ezt erősíti az illusztráció, melyből egy sajátos nyúltörténet is összerakható, ami még közelebb hozza a gyerekekhez a szöveget.
Egyébként eredetileg fikarcnyi nyúl sem szerepelt egyetlen versben sem, de Norbi tiszteletére egy helyen az utolsó pillanatban a sült csirkét sült nyúlra cseréltem.
A verseskönyv tele van gyermeki szorongással. A Mi lesz a hóval című darabban egészen mélyre gondol a beszélő kislány: „Anya, mi lesz a macimmal, hogyha meghalok, / velem jöhet vagy egy másik kislánnyal alszik[…]” Valójában a szülőknek szól a Milyen madár, vagy magukat a gyerekeket szembesíted hétköznapi félelmeikkel?
Valójában a gyerekek szembesítenek minket, szülőket hétköznapi félelmeinkkel. Az idézett vers akkor született, amikor apám már nagyon beteg volt, ebben az időben a legszívesebben folyamatosan menekültem volna a kislányom kemény kérdései előtt. Nyíltan, élesen, természetesen kérdezett, mint egy gyerek, aki rácsodálkozik a világra. De nem lehet, nem érdemes elmenekülni a kérdések elől, válaszolni kell, őszintén, még ha annyit is, hogy nem tudom.
Márpedig minden gyerek kérdez. Ez a vers sem született volna meg így, ebben a direkt formában, ha a lányom nem így kérdez, de a többi szövegben is a húsvér gyerek szembesít. Az áttételes, finom szorongások lehet, hogy az én gyermeki és felnőtt szorongásaim, de persze nagyon sokat kaptam, lestem el a gyerekeimtől is.
Hajlamosak vagyunk úgy gondolni a gyerekre, mint akik lebegnek a valóság fölött, pedig ők épp most fedezik föl a világot, ami hihetetlen izgalmas kaland. Persze, tele vannak illúziókkal, szertelen a fantáziájuk, és ezt nem is kell szertefoszlatni. A Milyen madár egy intellektuális kalandot kínál a gyerekeknek a világ mélységeinek, furcsaságainak, mindennapjainak felfedezéséhez.
Nem is tudom szétválasztani, hogy a szülőknek vagy a gyerekeknek szól-e a kötet, mert nem talán nem is kell. Annak szól, aki olvassa, aki hallgatja. Szándékosan többrétegű a versek világa, mert az élő kortárs költészet egyaránt jár gyereknek és felnőttnek is. Állítom, hogy az úgynevezett jó gyerekvers működik úgynevezett jó felnőtt versként is, az a fontos, hogy jó legyen, hogy megszólítsa olvasóját.
Gyerekhangot kombinálni fontos felismerésekkel, nem rímes-ritmusos környezetben: ez a svéd gyerekköltészet alap receptje. Egy kislány szemén keresztül nézed a világot ebben a könyvben. Egy-egy nagyon találó gondolat filozófiai dimenziót ad a Milyen madár szövegeinek. Mit értett meg a felnőtt költő a gyerekszerep megélése közben? Adott Neked valami újat, akár revelatívat ez a munka?
Határozottan igen. Kezdetben sok rossz gyerekverset írtam, nem találtam a hangot, nem találtam a formát, ezért fel is hagytam a próbálkozással. Tavaly, a tavaszi nagy havazáskor lementem a kertbe, mert minden tavasszal elfelejtem megmetszeni a bokrokat. A hó földig nyomta a nyurga ágakat. Rázogattam le róluk a havat, hogy le ne törjenek, amikor felhívott Tsík Sándor, a Csimota Kiadó egyik szerkesztője, hogy írjak nekik gyerekkönyvet. Azonnal elhajtottam persze, de makacskodott, mert ő szerencsére olyan makacskodós szerkesztő. Azt mondta, olyan gyerekverseket kér tőlem, mintha a Nem Szarajevóban kötetemet írnám. Olyan verseket kér, csak gyerekben. Hirtelen bekattant valami, felrohantam és megírtam a címadó és egyben kötetnyitó Milyen madár verset. Ez revelatív élmény volt, hiszen a kortárs magyar költészet eszköztárából sikerült átfordítani valamit autentikus gyerekversbe. Megtaláltam a hangot és a formát.
A kislányhang sokáig kitartott, egyszer aztán azon kaptam magam, hogy szerintem itt már egy kisfiú beszél, mondjuk így, egykori önmagam. A két hang a találkozási ponton keveredik egymással, mint amikor a folyó a tengerbe ömlik, a végén viszont már a fiúhang dominál, így kap egy szép ívet a kötet. Az utolsó versek már egyértelműen az úgynevezett felnőtt versek felé mutatnak, ugyanakkor megmarad bennük a gyerek szemszöge. Izgalmas kísérlet volt számomra, hogy hol lehet, hol érdemes meghúzni a határt. Kísérlet, játék, hogy mit bír el még egy gyerekvers. Azt tapasztaltam, hogy nagyon is sokat, nem szabad ettől megijedni.
Való igaz, jogos, emlékeztet a svéd gyerekversekre a Milyen madár, viszont bevallom, a svéd kollégák engem eléggé idegesítenek. Túl programszerűek, túl direktek. Bár a kötet verseinek többsége szabadvers, ezért furcsának is hangozhat, de például Weöres, Kovács András Ferenc vagy Domonkos István formában írott gyerekverseiből, dalaiból sokkal többet merítettem, ugyanis a szabadversbe is sok mindent át lehet emelni a klasszikus költészeti hagyományból.
Ezért nagyon örültem, hogy KAF írta a kötet fülszövegét, fülszövegversét, hiszen az ő gyerekköltészetében közel áll hozzám az a játékos hang, mely ugyanakkor nagyon komoly is egyszerre. Más eszközökkel ugyan, de jómagam is erre törekedtem, amit szerintem jól érzékeltet a Milyen madár motívumait, nyelvezetét szépen bedaráló verses KAF ajánló, mely a hátsó borítón kapott helyet. Szóval, remélem, hogy hangnemében, látásmódjában, dinamikájában, komoly játékosságában sokrétűbbek lettek a szövegeim, mint amilyen a nálunk ismerttél vált svédek.
A Milyen madár visszatérő versei az ismétlésekre épülő, „mantrázós” darabok: miket szeretek, miket nem, mi van nekem, mi nincs. A beszélő gyerek számba veszi a világot, amit megtapasztal. Éleslátása kicsit talán illúziótlanná teszi. Több gyermekes családapa is vagy. Mit gondolsz, meg lehet, meg kell védeni gyerekeinket a valóságtól, a kegyetlenebb felismerésektől? Vagy érdemes meghagyni számukra egy ideális világ ábrándját? Meddig igen, mikortól nem?
Ó, családapaként azt tapasztalom, hogy a gyerek egészen más, sajátos rétegeket hántanak le a versekről, mint mi. A felsorolós, mantrázós versek a mondókák felé mutatnak, valóban egy kis világ sajátos logikájú számba vételét adják, de pontosan a gyerekek világa miatt nem tudnak illúziótlanná válni. Amit nekünk talán veszteség, az nekik vicces, furcsa vagy érdekes lehet. A sorjázásból ki-ki ragadnak egy-egy különös, izgalmas képet, tárgyat, szót, és az már le is kötötte a fantáziájukat, szövik tovább a felsorolást.
A gyerekek sokkal többet érzékelnek a világból, mint hisszük. legfeljebb másként érzékelik azt, mint mi. Gyerekirodalmat is tanítok, huszonéves tanítványaim kezdetben hátast dobtak már egy-egy Kiss Ottó vers témáján is. Mert azt gondoljuk, hogy a gyerekeket meg kell védeni valamitől, pedig ez nem igaz, fel kell készíteni őket valamire. Ha jobban odafigyelünk, a jó mesék is ilyenek, nem gügyögnek, nem finomkodnak, mégis jók, mégis mesék.
Bő évtizede volt egy komoly felfutása a kortárs gyereklírának, amikor kiváló magyar költők jelentkeztek gyerekkönyvekkel. Otthon nem csak este, napközben is olvasunk minden nap a gyerekeinknek, mindenevők vagyunk, de apa rögeszméje miatt közösen áttanulmányoztuk a kortárs magyar gyereklírát. Egyszer csak világossá vált előttem, hogy nem akarom megírni a sokadik nyelvjátékos, vicces könyvet. Nem mintha ennek ne lenne létjogosultsága, mert abszolút van, de van belőle most éppen elég. Egyszerűen csak verset akartam írni, most éppen gyerekeknek. Az általad említett, komoly kérdésekkel foglalkozó svéd gyerekversek eszköztelenségéhez képes pedig sokkal gazdagabb, versszerűbb, sodróbb, gyerekesebb verseket képzeltem el.
A Milyen madár nem a valósággal való szembesülés, az illúzióvesztés kötete, hiszen a gyerekek másként látják a világot, mint mi, fantáziájuk, illúzióik dobozába teszik ezeket a verseket is. Ugyanakkor bevállalós kötet, ami reményeim szerint a jó és igazi mesékhez hasonlóan hozzájárulhat a gyerekek személyiségfejlődéséhez. A gyereket nem kell búra alatt tartani, mert nem is lehet, fejleszteni, erősíteni, gazdagítani kell.
A Milyen madár nagyon képeskönyv, egy tiszta, intakt grafikai alkotás, a szövegek tipográfiája itt messzemenően alárendeltje, a versgyűjtemény maga pedig szerves része vizuális környezetének. Már a Nem Szarajevóban című előző köteted is egy konceptuális műtárgy volt. Hogyan (milyen módon) vonzódsz a képzőművészethez költőként?
A szép könyvekhez vonzódom, nem csak a jókhoz. Szeretem, ha egy jó szöveg könyvtárgyként is hatni tud, ha több érzékszervet is megmozgat. Persze költőként messze azt tartom a legfontosabbnak, hogy üssön egy vers, hogy legyen súlya, legyen igazi tétje, akár ha rongyos könyvben olvasom is. Egy izgalmas kortárs gyerekkönyvnél viszont már kötelező mérce a vizuális igényesség, a gyerekek igénylik szép és izgalmas könyveket. Míg hallgatják a verseket, elidőznek az illusztráció egy-egy részletén, elkalandoznak, fantáziálnak, összekötik a képekkel a hallottakat, ami izgalmas feszültséget eredményezhet.
Szerencsére ebben messzemenőkig egymásra találtunk a Csimotával. Kiadóm rendkívül igényes, progresszív vonalat képvisel a hazai könyvkiadásban, mindig izgalmas illusztrátorokat foglalkoztatnak. Nagyon jó volt Csányi Dórával és Tsík Sándorral együtt dolgozni, hiszen ők is rengeteg munkát fektettek bele ebbe a könyvbe, ami meg is látszik a végeredményen. A Milyen madár képei tele vannak játékos gesztusokkal, a finoman kidolgozott részletek között mindig akad újabb felfedeznivaló, így az újraolvasás mindig újabb élménnyel szolgálhat.