Bosszantó, amikor a rossz idő miatt elmaradnak a nyári szabadtéri programok, amelyeket egy teljes éven át várnak a gyerekek, ahogy történt ez az augusztus 20-i vidéki tűzijátékokkal is. Egy mosolygós kislány (Tündérbodár) és egy rosszul tájékozódó denevér (Devevér) elhatározza, velük ez többet nem történhet meg, ezért olyan hosszú fesztivált szerveznek, „hogy az eső ne győzze elmosni”. Alighanem a Tündérbodár az év legidegesítőbb című, ugyanakkor legviccesebb magyar gyerekkönyve.

Gyorsan fogadjuk el: a főhőst tényleg Tündérbodárnak és Devevérnek hívják. A vártnál jóval hamarabb túl lehet jutni a nevek furcsaságán, és már lehet is élvezni Domonyi Rita forgatókönyvíró, dramaturg meséjét. A nyári fesztivál programjai őrült izgalmasak: van köztük felhőbámulás, műsírásverseny, napfelkeltenézés, naplementenézés, kockás pléden fekvés, sőt ciripelés és zsongás hallgatása is. Csupa olyasmi, amiről – mint azt később Tündérbodár bölcsen megállapítja – a felnőttek elfelejtik, mennyire jó.

A fesztivál felrázza az egész erdőt, ezt a mindennapiságukban különleges, csupaszív kis közösséget, ahol elmosódnak a határok ember és állat között. Az idős házaspár szomszédja egy lepke, a fantasztikus zeneszerző, Shopszka darabjait filharmókusok (vagyis zenész mókusok) szólaltatják meg. Nehéz volna megmondani, ki a legszerethetőbb közülük. Tündérbodár szerint „a világ egyik legjobb dolga levelet és füvet nézni”, de gyakran gondolkodik a középkor rejtélyein is. Devevér szereti, „ha különc dolgai a figyelem középpontjába kerülnek”, és emiatt „sokat számítanak neki a látszólag értelmetlen kihívások”, például a legjobb műsírást produkálni vagy megnyerni a tormaevőversenyt. A nagyszülői attribútumokkal felruházott Tinó néni és Tinó bácsi bájosan bogarasak.

Már a nevekből is nyilvánvaló, hogy a Tündérbodár mese stílusa alapvetően modoros-tudálékos – de nem lesz tömény vagy unalmasan egysíkú. A modorosság idomul az adott szereplő allűrjeihez, így mindenkinek saját, egyéni nyelve lesz – és ez talán a minden lében kanál Devevérnél sikerül a legteljesebben, aki imád nyomatékot adni minden egyes szónak.

Domonyi Rita humora sokrétű, végre egy szerző, aki egyéni stílusával, írásmódjával, nem pedig a skandináv gyerekkönyvek utánzásával éri el, hogy jelenetein egyszerre hatódjunk meg és nevessük magunkat könnyesre. Az első oldaltól végigmosolyogjuk, röhögjük a nyári fesztivál állomásait, hol a burleszkszerű csetlés-botlás, hol a kedvesen naiv, kicsit bugyuta hősök megnyilvánulásai miatt. „Először a mezőgazdasági témájú darabot vettünk elő. Ez egy olyan családról szól, amelynek sok földje van, és természeti katasztrófák – hol árvíz, hol szárazság – sújtja őket. Ez nagyon szomorú mű, de szerencsére a vége jó lesz, mert az egyik nyáron várakozáson felül terem a görögdinnye” – írja naplójába az alapos, minden kis részletre figyelő Tündérbodár a fesztivál fénypontjára, a színdarabverseny bemutatójára készülve. Az igazi abszurd humor azonban akkor teljesedik ki igazán, amikor a próbán előkerül a szövegkönyv is. Az újabb természeti csapást, a darazsak invázióját az Apa már képtelen elviselni, és „férfiasan zokogni kezd” amiatt, hogy „utolsó reményei”, a görögdinnyék is odavesznek, de a gyerekek – míg apjuk az asztalra borulva összeomlik – leszámolnak a darazsakkal. Majd mindannyian – Apa, Anya, Fiú, Lány – „sírni kezdenek a boldogságtól, és együtt, kézen fogva kiszaladnak a házból”, hogy közösen megszámolják a görögdinnyéket. Tökéletes.

A Csimota Kiadó könyveitől szokatlan módon, a Tündérbodár illusztrációi kevésbé hangsúlyosak. Eleget tesznek rendeltetésüknek, kísérik a szöveget, de nem adnak a történethez új tartalmat, új jelentést. A védőlapok viszont kifejezetten ötletesek: ha éppen egy felhő sem volna az égen, de az erdő lakóitól kedvet kapna az olvasó a „Felhőbámulás – alakzatok megnevezése” programhoz, kiélheti magát Glaser Katalin bárányfelhőinek böngészésében. Glaser animációfilmes vonalon dolgozik, és ez érződik a Tündérbodár képein is: mintha egy film kimerevített kockái lennének. Az illusztrációk dinamikusak, így statikusságukban is látni lehet a megelőző és következő mozdulatot, visszaadják a mese mozgalmasságát. A figurákban Glaser Katalin jó érzékkel kapta el a jellegzetes vonásokat (még akkor is, ha a denevér kicsit macskaszerű), a képek derűs hangulata passzol Domonyi Rita remek humorához.