A Biblia történeteit meséli, írja újra gyerekeknek Szokács Eszter a Csimota Kiadó sorozatában. Ezúttal azonban nem egy újabb gyerekbibliát nézegethetnek az olvasók (és szüleik), hanem a legismertebb bibliai történeteket kapják kézhez kötetenként. Nagy Norbert remek rajzai humorral és élettel töltik meg a Bibliai történetek köteteit, a Kezdetbent, a Mózest, a Józsefet, a Királyokat, a Krónikákat és a Jézust. Csak remélhetjük, hogy egymás után születnek majd a folytatások. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF RECENZIÓJA.

A bibliai történeteket elmeséljük egy sorozatban – írják ajánló fülszövegükben a Csimota Kiadó szerkesztői, Helferné Kepecs Judit és Régner Eszter. A kiadó vállalása nem kisebb: az ősi történeteket, amelyek átszövik a zsidó-keresztyén kultúrában élők életét, újramesélik. Mindezt a családi anekdoták módjára, amelyeket, mert mindenki másképp emlékszik rájuk, mindenki másképp is mesél. Szokács Eszter pedig, a szerző, remek mesélő, teszik hozzá. Utóbbiban teljességgel igazuk van, előbbi céljuknál viszont többet érnek el a kötetek. A bibliai őstörténetek (Kezdetben, 2020), valamint két kiemelkedő alak, József (2017) és Mózes (2018) történetét elbeszélő kötet mellett az olvasóval szemben bibliai szövegként is komoly kihívásokat támasztó Királyok (2019), illetve Krónikák (2023) könyve mellett Jézus (2025) címmel jelent meg kötet. Nem hagyományos értelemben vett gyerekbibliák ezek, a legegyszerűbben úgy lehet definiálni, hogy nehéz témákhoz érzékenyen, finoman nyúlva egy jól szerkesztett igehirdetés-sorozatot írt a szerző.

A számtalan, fontosabbnál fontosabb és nem mellesleg izgalmas, a földi síkon felül az érzékelhetőn túlin is zajló események úgy sorjáznak, hogy a válogatás szűk merítése ellenére kereknek érezzük az egészet. Ezzel együtt a kötetekben fut még egy sorozat, annak szerves részeként, mégis önállóan is élvezhetően: Nagy Norbert csodás rajzaiból. A témába vágó klasszikus festményeket és a legjobb, kortárs ábrázolásokat egyaránt megidéző, bátor technikai és tematikai elemeket is használó alkotások teszik még befogadhatóbbá, élvezhetőbbé a köteteket.

Ha kanonikus sorrendben vesszük a könyveket, elsőként a Kezdetben című, a bibliai őstörténeteket újramondó szöveget érdemes megvizsgálni. Már ennél a vállalásnál is jól tetten érhető Szokács Eszter alkotói szándéka: a bibliai szövegeket keretbe helyezi, feltehetően nem függetlenül attól a szándéktól, ami az eredeti bibliai szövegek lejegyzésénél és hagyományozásánál is megvolt: az őstörténetek ugyanis nem tudósítások, leírások, hanem hitvallások. Azt, hogy mi történt, annyiban tartják fontosnak elmondani, amennyire szükséges ez ahhoz, hogy megvallják: szerintük miért történt, ami történt. A Kezdetben kötetben Jákób beszéli el fiának, Józsefnek a világ teremtését, az első emberpár és két fiuk, Káin és Ábel történetét, miközben Jákób eljut egészen a jelenbe. Egy család, egy nép eredettörténete jelenik meg, amibe nem csupán a könyvbeli hallgatóság, de az olvasó is könnyen képes belehelyezkedni, mert a történetek fontos kérdéseire jó válaszokat keresni és találni. Szokács szövege kinyitja a gyerekolvasó számára mindenképpen zárt bibliai mondatokat, humorral (az özönvíz története egyenesen fejezetcímként kapja azt a közkedvelt hittanos kérdést, mely szerint vajon mi történt a halakkal az özönvíz során – igaz, a másik közkedvelt kérdést nem tárgyalja, hogy volt-e Ádámnak és Évának köldöke…) és jól kibeszélhető reflexiókkal oldja a nehezebb témákat is.

A József című kötet ezért is tud szervesen kapcsolódni, és nem csak időrendileg, a Kezdetbenhez. A művészeti alkotások által kellően és kimerítően tárgyalt nagy bibliai elbeszélés, ez a grandiózus ókori sorozat Szokács szövegében egy, a gyerekek által is átélhető módon közvetíti nemcsak az eseményeket, de a bennük felismerhető mintákat, legyen szó egy ember életének mélységéről és magaslati pontjairól, a testvérszeretetről, a mesékből is jól ismert „jó tett helyébe jót várj” parancsáról vagy épp az emberi tulajdonságok változatosságáról. Ugyanakkor az erkölcsi tanulságok, különösen a megbántás–megbánás–bocsánatkérés–megbocsátás–feloldozás–továbblépés dilemmái nem intéződnek el egyszerű, még kevésbé giccses feloldásokkal, a József mondatai erősek és nyomatékosak. Súlyosak, akár a következő kötet, a Mózes című lapjain szereplők. Utóbbi a sorozat talán legnehezebben befogadható szövege, amit különösen is megnehezít a főhős, Mózes karakterének ellentmondásossága. Ugyanakkor ez az ellentmondásosság tudja még közelebb hozni az olvasóhoz mindazt, amit a történetén keresztül Szokács elmesélni akarhat: Mózes legfontosabb dolga az, hogy újra és újra beszéljen azzal, aki az életét irányítja, és ez a beszéd elsősorban nem a maga, hanem a rábízottak érdekében történjen. Kedves írói gesztus, hogy az eredeti történettől eltérően erre Mózes gyermeke hívja fel az apja figyelmét, aki a gyermeki szóra hoz végleges döntést az Isten szolgálatát illetően.

Mindegyik kötet a maga helyén és módján bátor vállalás, de a Királyok és a Krónikák történetei talán ebben a versenyben is előbb vannak, már csak amiatt is, hogy még az átlag bibliaolvasó (ha van ilyen) számára sem feltétlenül a legismertebb passzusok ezek. Ugyanakkor az eredeti bibliai történetek és főhőseik jól ismertek: Dávid király és a bölcs Salamon, Sámson vagy épp Illés próféta, illetve a Szokács Eszter által a Krónikákba szerkesztett Dániel és Jónás próféta. (Utóbbi kötetbe még egy, a protestáns bibliakiadások – leszámítva például a vizsolyi bibliát – szerint ún. deutero-kanonikus szöveg, Júdás Makkabeus története is belefért.) A két kötet fejezetei általában a bibliai hősök körül forognak, az újramesélés tulajdonképpen egy-egy fontos bibliai epizód tanulságokkal teljes felelevenítése, de úgy, hogy az olvasóközönség számára befogadható és továbbvihető legyen. Ezen a ponton érdemes szólni arról, hogy a szerző által működtetett nyelv milyen módon szolgálja a szándékokat. Ugyanis Szokács Eszter irodalmi elbeszélései megengedik a költői fogalmazást, bármikor nyitva hagynak egy kérdést, hogy a válasz a befogadóban szülessen meg, leírásai pontosak és érzékletesek, atmoszférateremtő képessége nemcsak a feszes párbeszédekben, de a háttér megrajzolásában is tetten érhető, legyen szó az Illés elragadtatásakor a széltölcsérből előbukkanó tüzes szekérről szóló leírásról, vagy a bűnös viszonyból született gyermeke halála után alvajáróként bolyongó Dávid király éjszakáját pár mondattal megfestő szövegről. Visszautalva a már említett Nagy Norbert-rajzokra: a kötetek nagyszerűségét az is adja, hogy a szöveg és a képek állandó, folyamatos párbeszédben vannak, ugyanazt mesélik, adják az olvasó-néző elé, de mint egy hangversenyen előadott zeneműben, a két hangszer valóban versenyez, mely versenyen az igazi győztes a befogadó.

Az ószövetségi könyvek mellett a sorozat ez idáig (ezt azért írom, mert bizakodom, hogy lesz még folytatás!) egyetlen darabja merít az Újszövetségből. A Jézus-történeteket elmondó könyvben a legismertebb karácsonyi történetek, a híresebb szereplőkkel (a tanítvány Péter, Jézus szülei) megtörténő események, vagy a kevésbé hangsúlyos momentumok (Jézus visszanéz Péterre annak tagadása után, Nikodémus, a nagytanács tagja egy éjszaka felkeresi Jézust) természetesen szövődnek egymásba, létrehozva ezzel egy kortárs ifjúsági regényt. Az események kezelése, egy nagyobb narratívába szervesítése hasonló módon működik, mint a Kezdetben című kötetnél. A könyv már az első oldalakon közli, hogy a címszereplővel kapcsolatos előzetes tudások közül melyiket választja alapvetésül, és ez rímel a Jézussal kapcsolatos annak idején is meglévő várakozások sokféleségére. A Jézus komoly üzenetei ellenére kerüli az ilyen típusú kötetek esetében a legnehezebben elkerülhető didaktikusságot, tanító könyv, de nem erőltetetten, s ezért hiteltelenül. Módszere a szövegrészek súlyozása, a Jézus körül és a Jézussal történtek figyelmes újramondása. A zsidó nép akkori és a Jézus körül akár ma is meglévő várakozások közepette (és ellenére) világossá teszi, hogy a Názáreti nem a földi helyzet megváltoztatásának céljával érkezett, hanem ennél többről, nagyobbról volt/van szó. Miközben különböző történeteken, párbeszédeken és leírásokon keresztül számos fontos emberi tulajdonság, illetve erkölcsi parancs, szabály szóba kerül, mindez nem hat idegenül, mert beleszervesül egy olyan tanító életének és tanításainak sorai közé, akitől minden magától értetődővé válik. Különösen szépen látszik ez a Hegyi beszédként ismert nagy jézusi tanítás összefoglalásánál, ahol a különböző kitalált szereplők egy-egy tipikus emberi választ adnak reakcióként; a szerző itt tükrözteti a tanításokat, ezzel is felkínálva azok átgondolását az olvasóknak. Másik erénye a kötetnek, hogy kerüli a drámázást, s így a giccset. Nem könnyű ez, hiszen a Jézus működését kísérő jelenségek: a csodás gyógyulások, az életeket megváltoztató pillanatok vagy maga a nagyheti történet, Jézus szenvedése és halála akár engedhetné is a grandiózusságot, bombasztikusságot. Szokács Eszternek mindezt sikerül elkerülnie, és ezt, a többi bibliai történet Szokács-féle újramondását is megismerve, nem tartom meglepőnek. A megrendülést, mint minden igazi irodalmi műnél, a szövegek szépsége és igazsága munkálja. A letisztultság, a nem rideg, de tiszta, egyszerű mondatok egy-egy párbeszédben, a jó ritmusban adagolt hallgatások, csendek emelik meg a szöveget, és ezáltal a mondanivalót. Jézus szenvedése és halála drámai, ugyanakkor átélhető, pedig a konkrét történések közül nincs minden valós időben megírva, hanem azokat későbbi visszaemlékezések párbeszédei tárgyalják. Így kapcsolódik ide a könyv még egy fontos erénye: a szereplők gondos megválasztása. Ahogy azt már fentebb is jeleztem, a Szokács-szövegek kielégítik a gyerekkönyvekkel szemben meglévő elemi igényt az átélhetőségre, a belehelyezkedés, az azonosulás lehetőségére. Mindeközben a kötet figyel a hagyományosan marginálisabbnak tekintett szereplőkre, rétegekre is, így például sokat foglalkozik a tanítványok, illetve a híres megtérők (például a vámszedő Máté) mellett a nőkkel is, elsősorban a magdalai Máriával, akit komoly betegségből gyógyított meg az evangélium szerint Jézus, és akit a már feltámadott Úr először szólít meg a történet szerint. Nagyon fontos indirekt üzenet az, amit a teljes sorozat e tekintetben átad: a világ nem egyforma, de egyenrangú alkotórészekből tevődik össze.

Az ó- és újszövetségi világhoz közel állókat átgondolásra, a távol lévőket közelebb lépésre hívó szép szövegekkel maradandót alkotott a kiadó. Keménytáblás komolysággal hangsúlyozza az időtállóságot (is), ráadásul korrajz-kislexikon egészíti ki a történeteket.

A sorozat adatlapja(i) a kiadó oldalán itt láthatók.