„A magyar irodalomban nagyon erős hagyománya van annak, hogy a legjobb, az első vonalbeli költők írjanak a gyerekeknek. Olyan kultúraformáló hagyomány ez, mint a Kodály-módszer, több nemzedék nevelődött Wöeres Sándor gyerekversein. Ezt a szálat veszi fel mostanában örvendetes módon a mai fiatal írók-költők egy része, először olykor a saját gyereke kedvéért írva, aztán ha megfelelő kiadóra és szponzorokra talál, a gyerekolvasók széles körének örömére. Tóth Krisztina gyerekversei finom és áttetsző költészetének új arcát, játékosságát, humorát mutatják meg, valahol ott folytatva, ahol Nemes Nagy Ágnes abbahagyta.”

Magyar Lettre Internationale európai kulturális folyóirat felelős szerkesztője