Gondolom, majd’ mindenki tudja, hogyan lesz paprikából Jancsika. Na de hogy lesz pontból, görbéből és egyenesből lepkefogó, széljelző, vagy épp a kedvenceim: a félszemű, a kacsintós és a kalóz? Na és hogyan lesz a szép királykisasszony a csúnya királyfi felesége? Hát nem úgy, ahogyan azt eddig megszokhattuk. A Csimota könyvheti újdonságait szemléztük.

Molnár Olga Pont, Görbe, Egyenesével a 2011-es Aranyvackor pályázaton találkoztam először, és csak azért nem cövekeltem le a kép előtt a kiállításon, mert a tömeg még idejekorán tovább sodort. Azért meglepődni volt időm a második helyezett pályaművén. A kiírás (Átváltozás) alapján sok-sok tündérre, varázslóra és némi pszichologizáló fejlődéstörténetre számítottam.

Mindenre, ami át tud változni, csak nem egy pontra, egy görbére meg egy egyenesre. Homlokcsapkodósan egyszerű és épp ezért zseniális. Hát ezt én is kitalálhattam volna! – mondogatják majd sokan, csakúgy, mint nem is olyan rég, a Pötty könyv megjelenésekor. Azért nem árt, ha időről időre megmutatja nekünk valaki, hogy hogyan lehetünk minimális eszköztárral is maximálisan kreatívak. Egyébként ha akad még ötletünk, hogy mi mindent lehetne kihozni a három forma társításából, akkor bátran kiélhetjük magunkat a könyv üres oldalain.

A csúnya királyfi és a szép királykisasszony a kiadó Tolerancia-sorozatának legújabb tagja. Benedek Elek csodaszép királykisasszonyának kezére egy rút királyfi pályázik, természetesen nem sok eséllyel. A pökhendi királykisasszonynak nem kell a kacska lábú, pókhasú, nyúlfogú kérő, de ahogy az már csak lenni szokott, az ifjút sem abból a fából faragták, hogy a dolgot rögtön feladná. A hódítás álruhában történik, a királykisasszonyi csókokat pedig csillogó-villogó tárgyakkal sikerül megváltania a királyfinak. A csúf pedig csúf is marad, szerencsére nem derül ki a mese végére, hogy a királyfi valójában egy elvarázsolt szépség.

Az egész oldalas illusztrációkat Rippl Renáta jegyzi. A vegyes technika, a stílus, festés és kollázs kettőse némiképp a Vilma levesét juttatta eszembe. De a figurákban látni vélem a kokeshi babákat csakúgy, mint Svec hatvanas évekbeli Perrault-mesékhez készített illusztrációit. A képek dinamikusságát a pörgő szoknyák és a királykisasszony csintalanul repdeső hajtincse teremti meg. A félfamentes háttér egyszerre uralja a kötetet, és emeli ki az apróbb részleteket. Az arany még jobban csillog, a scrapbook papír mintái pedig méginkább tobzódnak az egyszerű felületen.