Számolós kekszfa (Lázár Ivett: KönyvParfé)

Emlékszel arra, mennyire vártuk, hogy az ovis nagycsoportból 1. osztályba mehessünk, és végre kisiskolások lehessünk? Tudom, nem most volt már, de azért még mindig élénken él az emlékezetemben, ahogy elindul a kis családom beszerzőkörútra, hogy megvegyük életem első iskolatáskáját. Magam előtt látom. Kék színű volt, igazi kocka típusú, rajta fényvisszaverős kapcsok, és amikor ruhákkal kitömködtem, majd a hátamra vettem, eltűntem alatta. Már ettől majd’ elaléltam, pedig még ezután vettük meg a kiegészítőket. Jöttek a vonalas és a négyzetrácsos füzetek, meg a színes vignetták. A tesómtól megörökölt íróasztal fiókjába már bekészítettem a csomagolópapírokat, a zsírkrétákat, a klassz színes ceruzákat és a vicces formájú, szagos radírokat. Aztán, amikor kézbe vehettem az első tankönyvcsomagomat, végleg elvesztem. A maci olvas 1. olybá tűnt, mintha egy varázskönyvet nézegetnék, a matematika órára szánt könyv képeit pedig órákon keresztül bámultam. De az elsős iskolai csomag még több furcsa dolgot tartalmazott! A számtant mágiának képzeltem. A vonalzó, a maréknyi kék-piros korong, a színes pálcikák, a számkártyák, valamint a kék színű papír dobókocka láttán elhittem, hogy suliba járni jó szórakozás lesz, és élvezni fogom a tanulást. Mert ugye tanulni úgy lehet a legkönnyebben, ha ezt játszva, szórakozva tesszük. Lauren Childról már olvashattál tavaly az oldalamon, akkor a Sohadesoha nem eszem paradicsomot című gyerekkönyvét ajánlottam. Abban arról volt szó, hogyan tudunk egy kis kreativitást és vidámságot belecsempészni a kicsik étkezésébe. A Charlie és Lola – Egy valami című könyv szereplői szintén a már jól ismert testvérpár, Charlie és Lola, viszont most a számolás kerül előtérbe! Ugye Te is azt gondolod, hogy gyerekjáték az 1×1?

A matematika világával érdemes minél korábban elkezdeni ismerkedni, ehhez számtalan játékos lehetőség kínálkozik. A kicsik agya olyan, mint egy szivacs, szabályosan beszippantják az új információkat. (~~Ha hasznos, ha nem…~~) Ebben az időszakban a tanulás a mindennapi rutin része, hiszen nyitottak az új dolgok felé és a kíváncsiságuknak szinte semmi sem szab határt. Így van ezzel Lola is, akit egyre jobban érdekel a számok világa.

Mert a számok mindenhol jelen vannak, ezt a testvérpár szépen be is mutatja. Rögtön itt a 9-es, ugyanis Lola addig szöszmötöl a készülődéssel, hogy pontosan ennyi perc késéssel indulnak útnak. A sétálás alkalmával a katicabogarak és a madarak megszámlálása nagyon fontos tevékenység, és bár a fákon lévő levelek mennyiségének megtippelése nem egyszerű, azért egyáltalán nem lehetetlen. Így válik a matematika a mindennapok részévé és a számolás egyre könnyebbé.
Ez a második könyvem az írónőtől és talán egy picit jobban is tetszett, mint a paradicsomos. Lauren Child remekül ért ahhoz, hogyan kell megragadni és megtartani a kicsik figyelmét. Kiválóan játszik a szavakkal, a szöveg ritmikussága és a humor szépen átjön. Szerintem nagyon jópofa mese, szeretem ahogyan tanítani próbálja a gyerekeket. És persze itt van Lola, aki kicsi, cserfes és… annyira vicces!

Számolós kekszfa