Villáminterjú Gaal Micivel, az Amikor elmentél című Papírszínház-mese alkotójával

A történeted nagyon érzékenyen dolgozza fel egy kislány veszteségélményét. Mik a kihívásai annak, ha egy ilyen nehéz témában alkotsz?

Személyes érintettség ihlette meg ezt a történetet. Kedves barátnőm 14 éves fia hirtelen halála nagyon megrázott engem és velük együtt gyászoltam magamban. Bár közel sem tudom elképzelni min mehettek keresztül a közvetlen családtagok, úgy érzem, erősen át tudtam érezni. Talán annál rosszabb dolog nem is történhet egy anyával, hogy fiatalon elveszíti a gyerekét.
A történetet a fiú húgának a szemszögéből írtam, egy kislányéból, aki egyik pillanatról a másikra elveszíti a bátyját. Sok tekintetben a saját gyerekkori érzéseimet jelenítettem meg, amit akkor éreztem, amikor apukám 39 évesen egyik pillanatról a másikra meghalt.
A meséd eredetileg csendeskönyvnek indult, végül Papírszínház-mese lett belőle. Hogyan jutott el a mese a végső állapotába? Hogyan egészítette ki egymást az írói és illusztrátori éned?
Csendeskönyvnek indult, első körben képekben buktak ki belőlem az érzések, aztán később jött az ötlet Csányi Dórától és Szabó Sándortól, a kiadó szerkesztőitől, hogy csináljunk belőle Papírszínházat. A szöveg hamar kibukott belőlem szintén, de kellett a kiadó segítsége, hogy megfelelően fogalmazzak (a történet szereplőjének életkorát és az olvasói közönséget figyelembe véve). Nagyon sokat tanultam ebből.
Kiknek ajánlod a Papírszínház-meséd?
Azoknak, akik elvesztettek egy hozzájuk közel álló, szeretett személyt. Ez a történet egy gyászfolyamat, melynek „állomásai” végén visszatérünk az életbe, ahol annak ellenére, hogy már nem lesz semmi olyan, mint azelőtt, lehetünk még boldogok.
————
Ha felkeltette az érdeklődésed a mese, itt tudod megrendelni: