Villáminterjú Vig Balázzsal, A randevú című Papírszínház-mese szerzőjével

Hogyan jött az ötlet, hogy egy pattanás és egy mitesszer találkozásáról írj?

Amikor megkaptam a Csimota Kiadótól a felkérést, céloztak rá, hogy örülnének egy nagyobbaknak szóló Papírszínház-mesének. Régóta szerettem volna felsősöknek szóló szöveget is megjelentetni, úgyhogy ez egy szerencsés egymásra találás volt. De már láttam is magam előtt a tizenhárom éves nyegle nagy lovakat, ahogy beterelik őket a könyvtárba Papírszínház-felolvasásra. És utálják az egészet. Mi érdekelheti őket? Mivel lehetne megnyerni a tetszésüket?
A randizás, a horror, az abszurd humor, a groteszk, a megbotránkoztató és gusztustalan dolgok… szerintem ilyesmivel nem nagyon lehet mellélőni ennél a korosztálynál. Az volt a célom, hogy nevessenek, hökkenjenek meg, vagy akár utálják az egészet, csak ne hagyja őket hidegen a dolog. Szerintem arról, ahogy Pap Tamás és Mit Eszter kerülgetik egymást az első randi előtt, lesz véleményük, nem esik majd nehezükre a két szereplővel azonosulni.


A randevú egy nagyobbaknak szóló Papírszínház-mese, így összetettebb narrációt enged meg. Kihívást jelentett, hogy jól működjön a szöveg ebben a formátumban?

Több változata is készült a szövegnek, először egy elbeszélője volt a történetnek, aztán jött a váltott elbeszélői mód. Megismerhetjük Pap Tamás, Mit Eszter és egy titkos harmadik szereplő szemszögéből is a történetet. Az elbeszélők váltogatásával érzékeltetni próbáltam, hogy egy bimbózó szerelmi kapcsolatban tulajdonképpen mindenki saját magával van elfoglalva, saját magát figyeli, saját magával beszél, a másik szinte csak biodíszletként van jelen. Így történhet meg, hogy az egyik szereplőnek még az sem tűnik fel, mikor a „szerelme” helyett valaki mással randizik. Ez egy tipikusan olyan sztori, ami minden olvasónak/hallgatónak mást fog jelenteni. A történet ugyanis olvasható krimi paródiaként, szerelmes tini történetként, véres-gennyes horrorként, fekete komédiaként. Ugyanakkor egy tiszteletteljes főhajtás is az egyperces novellák felé.

Gyakran jársz író-olvasó találkozókra, tartasz foglalkozásokat. Mit ad az alkotói folyamatodhoz a sok személyes kontakt?

Az író-olvasó találkozóim pörgősek, hangosak, interaktívak. Jellemzően nem csak az osztályelsőket szólítom meg, igyekszem mindenkit bevonni, a hátsó soros vagány gyerekeket is, akiknek az iskolában nem sok sikerélményük van, esetleg bottal sem piszkálnának meg egy könyvet. Tizennégy éve tartok foglalkozásokat, több mint 1400 író-olvasó találkozóm volt. Sokkal bátrabban nyúlok bizonyos témákhoz, mint ezt megelőzően, mert megismertem a humorukat, látom, hogy mire hogy reagálnak, mikor kalandozik el a figyelmük, mitől ismernek egy történetben magukra.
Sajnos azt is látom, hogy a koncentráció- és olvasási készség mennyit romlott akár csak az elmúlt pár évben is. A pedagógusokkal, könyvtárosokkal, kiadókkal, jobb esetben a szülőkkel összefogva igyekszem/igyekszünk lassítani ezt a folyamatot, úgy, hogy a gyerekek ebből ne vegyenek észre semmit, csak érezzék jól magukat. Aztán beiratkoznak a könyvtárba, kölcsönöznek, olvasnak, és ami a legjobb, sokan saját történeteket is kitalálnak, írnak, rajzolnak. Olyankor nagyon örülünk.

Milyen volt találkozni Igor Lazin illusztrációival?

Kárpáti Tibor pixelkirály barátom rajzolta az első könyvemet a Három bajusz gazdát keres-t (Móra Kiadó). Nagyon örültem volna, ha újra együtt dolgozhatunk, de sajnos nem tudta vállalni a feladatot. Na de akkor ki fog nekem pattanásfiút és mitesszerlányt rajzolni? A Csimota Kiadó Igor Lazint szemelte ki a feladatra. Az első vázlatok még sokkal groteszkebbek voltak, de aztán ahogy haladt a munka, a figurák szelídültek, szerethetőbbé váltak. Nagyon sok humort csempészett a képekbe, és érzékenyen jelenítette meg a szereplők lelki összevisszaságát, ráadásul olyan mesteri ecsetvonásokkal festett nekünk borostaerdőt, véres pattanásleszámolást, hogy most már el sem tudnám képzelni valaki más képeivel a történetet. (Bocs, Tibi!)
————

Ha felkeltette az érdeklődésed a mese, itt tudod megrendelni:

A randevú