Mit olvassunk karácsonykor? II. – Visszatérés a szájhagyományhoz, klasszikus mesét a fa alá!
Karácsonyi könyvajánló sorozatunk újabb, és egyben befejező részéhez érkezett, amelyben Design-sorozatunkban megjelent könyveinkről olvashattok. A kis formátumú (120×120 mm) könyvek érdekessége, hogy pusztán képekben mutatják be a mesét, ami lehetővé teszi a szájhagyományhoz való visszatérést. A megjelent köteteket különböző, neves illusztrátorok értelmezésében, kötetenként 18 képben tekinthetjük meg, amelyek szövegnélküliségének köszönhetően kötetlenül mesélhetünk, kedvünk szerint színezhetjük, alakíthatjuk a történet fonalát. Sorozatunkban olyan klasszikusokat jelentettünk meg eddig, mint a Piroska és a farkas, Hófehérke és a hét törpe, Csizmás kandúr, A 3 kis malac, vagy a Csipkerózsika. A megjelent meséket neves grafikusok feldolgozásában láthatjuk, mint Kárpáti Tibor, Baranyai (b) András, Rutkai Bori, Bodonyi Panni, Makhult Gabriella, Csernus Ági, Paulovkin Boglárka, Pap Kata, Nagy Diána, Maros Krisztina, Szepesi Szűcs Barbara, Grela Alexandra, Kasza Julianna, Stark Attila, Nagy Dóra, Takács Mari.
Részlet: Kárpáti Tibor: Piroska és a farkas (Little Red Riding Hood)
Az így megjelent kötetek mind más és más technikával, különböző értelmezésekben jöttek létre, így a gyerekek többféle vizuális látásmóddal találkozhatnak. Arról, hogy ez miért is fontos, Kucsera Éva Myreille korábban, egy moksha.hu-n megjelent cikkben fejtette ki véleményét:
„Kodály azt mondta, hogy a gyerekek zenei nevelését nem lehet elég korán kezdeni. Én hiszek abban is, hogy a gyerekek vizuális nevelését sem lehet elég korán kezdeni. Fontosnak tartom, hogy már kicsi korban sokféle dologgal találkozzanak, sokféle inger érje őket. Hiszek abban, hogy az elnagyolt, babás ábrázoláson, valamint Füzesi Zsuzsa bájos és a disney-s “megfelelően optimalizált” illusztrációin kívül karcosabb, érdekesebb, változatosabb dolgokat is mutatni kell nekik. – Gyerekként nagyon szerettem és felnőttként is rajongok Réber László rajzaiért pedig stílusa messze áll az “édestől”, viszont megunhatatlan. Az illusztrációin keresztül ugyanúgy a gyerekkorom részévé vált, mint Sajdik Ferenc. – A Design-könyvei egyszerre érdekesek és szórakoztatóak, remek alkotók munkái válnak a gyerekek mindennapjainak részeivé.”
Készülő vázlatok Stark Attila: Csizmás kandúr (Kot w butach) c. Design-könyvéből
Grela Alexandra,–akinek a Design-könyvsorozatunkban Csipkerózsika egyik feldolgozását köszönhetjük – a problémát elsősorban abban látja, hogy a modern képalkotás a történethez hasonlóan megkívánná a nézőtől (olvasótól), hogy otthon legyen az általa használt formákban – viszont ebben a tekintetben nagyok a hiányosságok, így az olvashatóság sem valósul meg egykönnyen. A klasszikus mesék szöveg nélküli adaptációi ugyanakkor segíthetik a befogadást és a kortárs vizuális formák megértését, elfogadását is. A kötet keletkezésének műhelytitkait egy vele készített interjúban osztotta meg velünk.
Készülő vázlatok Grela Alexandra: Csipkerózsikájához (Þyrnirós)
Sokakban megfogalmazódik a kérdés, hogy a gyerekek számára mennyire értelmezhetőek a szöveg nélküli mesék. Erről Révész Emese, művészettörténész mesélt:
„A szülők legnagyobb meglepetésére kiderült, hogy már a négy-öt éves gyermekek is folyékonyan értik a tisztán képi elbeszéléseket, gond nélkül értelmezik a különféle, elvont képi kifejezési formákat. A legfontosabb azonban talán az, hogy e könyvek által a „képolvasó” gyerekek szembesülhettek azzal, hogy egyazon történetnek számtalan (képi) interpretációja lehetséges, s a maga módján mindegyik hiteles és teljes.”
Készülnek a végleges illusztrációk Maros Krisztina Csipkerózsikájához (Törnrosa).
A vele készített interjúban így nyilatkozott a munkáról:
„ A Csipkerózsika-sorozat esetében annyi instrukciót kaptam még, hogy lehetőleg hagyományos technikával (és ne számítógépben) készüljenek a képek. Nekem az első ötletem egy végig szénnel rajzolt kötet volt, egy sejtelmes bolyongás a sötétségben — ami viszont összhatásában nagyon közel állt volna a Szepesi Szűcs Barbi által teremtett monokróm világhoz, ezért ezt a technikát elvetettük. Onnantól, hogy a végső kivitelezés módját megtaláltuk, abszolút szabad kezet kaptam.”
Ez azért is lehetséges, mert a gyerekek ösztönösen képesek a szimbólumok értelmezésére, az illusztrátorok pedig a fent említett meséket sok esetben szimbólumok használatával jelenítik meg. A belső képalkotás így fordítva, a narratíva a képek felidézésével jön létre. A sűrített ábrázolás gondolkodásra késztet, a cselekmények felgöngyölítésével pedig újraalkothatjuk a mesét.
Arról pedig, hogy a kötetek miért jelentek meg különböző nyelveken, Csányi Dóra beszél az alább látható videóban: