Legfontosabb sajátossága, hogy képes a gyerekek figyelmét maximálisan fókuszálni.
A mesélő szerepe ma sem más, mint évszázadokkal ezelőtt; a szórakoztatás, tanítás, közösség formálás és megtartás, gondolat-ébresztés, viták elindítása, közösségi értékek közvetítése, bizonyos szituációk feloldása, a világ megértése szimbólumok használatával, az irodalom és mítoszok irányába való nyitás. Hagyományosan a mesélő közönségével szembe helyezkedik el, elég közel ahhoz, hogy kérdéseire válaszolni tudjon, lássa reakcióit és megszólíthassa. Mikor mesélni kezd, alkalmazkodik közönségéhez, hogy minél jobban megértsék üzenetét. A mesélendő szöveget egy vezérmotívum mentén szabadon improvizálva adja elő, szüneteket tartva, melyek alatt a hallgató közönség továbbgondolhatja a mese lehetséges folytatását. Ez nagyon fontos szerepet játszik abban, hogy a hallgató úgy érezze a történet az övé is és ezáltal közvetlenül érintse meg ennek üzenete. A kamishibai mesélők sem tesznek másként, mikor a képek által irányítva mesélnek. Mikor az olvasó egymaga találkozik egy képeskönyvvel, annak történetével, képeivel egyszemélyes élményben lesz része, melyet a közösségtől távol és függetlenül él meg. Ezzel szemben a kamishibai közös, kollektív élményt nyújt számára. A szöveg nélküli képek egyszerűek, messziről is jól láthatók, a szöveg rövid és lehetőséget biztosít a mesélőnek, hogy szabadon egészítse azt ki, hogy hallgatóságával kapcsolatban maradjon. A kamishibai szövege közelít a színházi szövegek struktúrájához, kevés leíró elemet tartalmaz, ez utóbbit a képre bízza. Ezért nagyon fontos, hogy író és illusztrátor szorosan együttműködve dolgozzon. A képeknek követniük kell a szöveg elemeit és struktúráját, biztosítani kell a képek közötti folyamatosságot, valamint messziről is jól láthatónak, értelmezhetőnek kell lennie. A kamishibait illusztráló művésznek mindig a lényeget kell ábrázolnia. A felesleges díszítő elemek csak elvonják a figyelmet a történet menetéről. A kamishibai, mint pedagógiai eszköz
Az 1930-as évektől Japánban a kamishibai elsősorban gyerek közönség számára készül. Használata több rétű:
1. hagyományos módon egy felnőtt által előadva a gyerek közönségnek, A mesék hallgatása, a kamishibai előadása közösség formáló erővel bír, a hallgatóság aktív figyelemmel kíséri a képekkel alátámasztott történetet, megpróbálja előre vetíteni képzeletében a történet következő elemét, a hiányzó leíró részeket pedig képzeletével egészíti ki.
2. gyerekek által készítve, A közös kamishibai elkészítése a kollektív írásra, illusztrációk készítésére ad lehetőséget, melynek eredménye kézzelfogható, esztétikus és könnyen használható. Lehetőséget ad, hogy a gyerekek kifejezzék kreativitásukat. Megismerteti őket egy irodalmi műfaj sajátosságaival, az elbeszéléssel, ennek irodalmi és stilisztikai szabályaival (leírás, ritmika, konfliktus, …). Segít letisztázni, struktúrába rendezni gondolataikat, megragadni egy mese legfontosabb kulcs elemeit, ezért a papírszínház készítés első lépése, hogy a képeket készítik el a tanulók, és csak ezek után írják meg a hátlapon található szöveget. A kép fogja strukturálni a szöveg ritmikáját. Azok a gyerekek is örömmel vesznek részt készítésében, akik korábban kudarcként élték meg az írás, olvasás elsajátítását és iskolai nehézségeik vannak. Későbbiekben is büszkék a létrejött munkájukra.
3. gyerekek által előadva Segítik, hogy közönség előtt fejezzék ki magukat, strukturálják mondanivalójukat, ez utóbbiban az illusztrációknak fontos szerepük van, hiszen nem teszik lehetővé, hogy a történetmesélés minden irányba „szétfolyjék”. Ezzel egy időben a hátlapon található szöveg segítséget nyújt a mesélőnek, hogy semmi fontos elem ne maradjon ki a történetéből. Segít legyőzni félelmüket, hogy társaik előtt szerepeljenek, a keret mögé bújva a félénkebbek is szívesebben fejezik ki magukat. Még az olvasás elsajátítása előtt is képesekké válnak egy történet előadására a hátlapon szereplő képek segítségével.
4. gyógypedagógiai segédeszközként Autista, hyperaktív és szellemileg sérült gyerekeknél is figyelemreméltó eredmények érhetők el, segít, hogy a sokszor nem, vagy nem megfelelő módon működő a verbális kommunikáció egy másik csatornán keresztül kapjon támogatást, segít a figyelem fókuszálásában. Siket csoportoknál, az illusztrációk szintén támogatják a kommunikációt. (ld. Szakmai háttér című írásunkat)
A kamishibai-nak nem csak iskolákban, de könyvtárakban is helyük van, ahol segítségével egyszerű, ámde látványos előadásokat lehet szervezni gyerekcsoportoknak.
Szakmai háttér
A legutóbbi, 2001-es népszámlálási adatok szerint hazánkban megközelítően 577 ezer fogyatékos ember él, vagyis a teljes népesség 5,7 % -a él valamilyen fogyatékkal (értelmi fogyatékos, 9,9 % , kb. 58 000 fő, egyéb, halmozottan sérült, 21,6 %, kb. 124 632 fő). A sérült gyerekeknek, – jóllehet napjainkban, a társadalomban, és annak hatására a gyógypedagógia világában bekövetkező pozitív irányú változások révén, egyre nagyobb hányada integrálódik a többségi iskolákba, ép társaik közé, és így a fogyatékkal élő gyerekeknek csak egy bizonyos része jár klasszikus gyógypedagógiai iskolába – mindenféleképpen szükségük van arra, hogy sajátos nevelési igényeikhez igazodjunk. Személyiségfejlődésükben szinte szükségszerűen adódhatnak olyan negatív hatások, melyek megterhelik pszichés teherbíró képességüket (pl. a megzavart korai anya-gyerek kapcsolat, hospitalizációs ártalmak, a fogyaték okozta frusztrációk és stigmák átélése), ezért kell különösen nagy hangsúlyt fektetnünk lelki egészségük megőrzésére, belső feszültségeik, szorongásaik lehetséges oldására. Hogyan lehet egy fogyatékos gyermek számára valódi segítséget, támogatást nyújtani? Sok szakember gondolja napjainkban azt, hogy az értelmi fogyatékos személyekkel nem lehet pszichoterápiát végezni, különösen nem verbális terápiát, mivel náluk a verbális üzenetek kognitív feldolgozása és saját élményeik megfogalmazása akadályozott. A fogyatékos gyerekek kezelésénél ezért a szupportív (támogató) terápiát részesítik előnyben, melynek célja a pszichés megtámogatás, a szorongó, gyengébben működő én erősítése. Kézen fekvőnek tűnik a non-verbális terápiák (képzőművészeti, mozgás, és játékterápiák) alkalmazásán túl, olyan terápiás lehetőségek felkutatása, melyek a mindennapi pedagógiai gyakorlatban is jól használhatóak lennének (és amelyek szintén a pszichés támogatásban tudnak segítséget jelenteni). Egyszerű és kézen fekvő lehetőségnek tűnik a különféle mesék olvasása, hallgatása. Minden szülő és pedagógus szívesen mesél a gyermekeknek. Mert a mese a megnyugtató, feszültség oldó hatásán túl, képes valami sokkal többre is: a mesében megtalálhatók ugyanis azok a tanítások, amelyek a lelki gyógyuláshoz szükségesek. A szakirodalom a mesét az emberiség egyik legelső pszichoterápiás módszereként tartja számon. A felnövekedés során ép és sérült gyermeknek egyaránt jó néhány pszichológiai problémával kell szembenéznie. A mese hallgatása során a gyermek képzeletben találkozik azokkal az élethelyzetekkel, amelyek megoldása még előtte áll, vagy amelyek megoldásával küszködik. A mese szimbolikus formában közli a gyermekkel, hogyan birkózhat meg nehézségeivel. A mesekutatók véleménye szerint, minden gyereknek meg kell találnia a saját meséjét, ehhez pedig sok-sok mesével kell találkoznia, hogy végül rátalálhasson arra, mely éppen aktuális problémáira tud választ adni.
A hazai könyvpiacon nincsen olyan fellelhető gyerekkönyv, mely megfelelően alkalmazkodna a sérült gyermek megváltozott észlelési, érzékelési és gondolkodási folyamataihoz, beszédértési szintjéhez, nem állnak rendelkezésre olyan mesekönyvek, melyek a korszak jellemző meséit (tündérmesék, népmesék) számukra „érthető” formában tálalnák. Ezért született meg a Papírszínház, mely jól alkalmazkodik az értelmi fogyatékos gyermekcsoport speciális megismerési folyamataihoz:
1. A mesék adaptálásánál alkalmazkodni kell a gyermekek szövegértési szintjéhez:
- gyengébb szintű beszédpercepció,
- hallási figyelem, hallási diszkrimináció folytán beszédértési zavarok,
- a szavak jelentéstartalma mennyiségileg és minőségileg is jelentősen eltér ép társaikétól,
- mondataikat általánosan jellemzi a leegyszerűsített grammatikai szerkezet.
2. Figyelemmel kell lenni bizonyos kognitív sajátosságokra, melyek közvetlenül befolyásolhatják a mesék megértését:
- a figyelem és koncentráció bizonyos szintű zavara,
- hosszabb reakció idő és pszichés fáradékonyság,
- észlelési képességekkel összefüggő zavaraik (színérzékelés, formalátás),
- háttér differenciálási nehézségek,
- bizonyos gondolkodási folyamatok sérülése (pl. a gondolkodás rugalmassága, az elvont gondolkodás fejletlen)
- emlékezeti funkcióik az átlagosnál gyengébben szintje.
3. Az illusztrációknak segíteniük kell a szöveg és a történet jobb megértését:
- nagy méretű illusztráció jobban igazodik a megváltozott vizuális észlelési szinthez,
- az erősebb, élénkebb színek használatával, sikeresebben lehet az alacsonyabb szintű figyelmet felkelteni és fenntartani,
- a formalátás gyengesége miatt célszerű tiszta, letisztult formákkal elkészülnie az illusztrációknak, és kerülni kell a zsúfoltságot,
- az alak-háttér differenciálásának nehézsége miatt egyértelmű, határozott kontrasztnak kell lennie a háttér és figura között, hogy azok jól érzékelhetőek legyenek.
